10. fejezet - Tilda bosszúja

10. fejezet - Tilda bosszúja

Csütörtök reggel van. Ismét a szokásos rutin: irány a fürdőszoba. Viszont most valami nem volt rendben. Nem folyt víz a csapból. Fogalmam sincs, hogy miért. Így elmaradt az arcmosás és a fogmosás is. Elliot meg nekem panaszkodott, hogy miért nincs víz. Eleinte azt hitte, hogy én zártam el a mosdó alatti csapot, hogy ne follyon a fenti csapokból a víz és hogy megszivassam ,,szegény" srácot, de mikor látta, hogy nincs elzárva az alsó csap, a vád lerepült rólam. A víz még csak haggyán, de mindketten megbotlottunk a lépcsőn és egész a földszintig gurultunk. Elindultunk a teraszra vezető folyosón. Mikor odaértünk helyet foglaltunk és nekiláttunk reggelizni. Pár perc elteltével a csajok is megérkeztek. Tilda külön asztalhoz ült teljesen egyedül. Később Jeremyék is megjöttek. Jonathan alól kicsúszott a szék, mikor le akart ülni, Jeremy pedig leöntötte a kedvenc fehér ingjét málnalével. Jól indul ez a nap is. Érdekes azonban, hogy a többiekkel semmi sem történt. Mikor Elliot fel akart állni egyből hanyatt vágódott. Össze volt kötve a cipőfűzője, pedig senki sem járt az asztal alatt. Legalább is senki sem vett észre semmit sem. Az osztályunk felé tartva Jeremy lefejelte a csukott ajtót, Elliot nekiment Jonathannak és mindketten a földön végezték, én pedig megbotlottam az utolsó lépcsőfokban és rájuk estem. Alig győztünk bocsánatot kérni egymástól. Az osztályteremben még megbeszéltük a hétfői napot az osztályfőnökkel. Reggel 8:30-ra vár bennünket a suli előtt, 12:00-kor elenged bennünket ebédre és 15:00-kor lesz vége a tanításnak. Azt is elmondta, hogy eleinte csak apró lépésekben fogunk haladni a mágiával, majd egyre nehezebb feladatokat ad. A boszorkányoknak természetesen sokkal nehezebb feladatokat szán, szóval Tilda felkötheti a gatyáját. Nem vagyok kárörvendő, de örülnék, ha megbukna félévkor, vagy ha mondjuk kirúgnák a suliból. :D
Dél van, vagyis ebédszünet. Ma a tanárnő egész napra elengedett bennünket, így mehettünk, ahova akarunk. Még ha ez olyan egyszerű lett volna... Elliot úgy elesett a teraszon, hogy sikerült felrúgnia az egyik 8 személyes asztalt. Még szerencse, hogy senki sem ült ott. Én leforáztam magam levessel, Jeremy magára borította a kávét és Jonathan nyelvét megégette egy kanál leves. Katasztrófa. Mi van velünk egész nap?! Persze Tilda minden szerencsétlenségünkön csak nevetett. Nagyon gyanús. Pár percnyi gondolkodás után eszembe jutott a tegnapi szívózás vele. Ez lehet a bosszú napja. ELÁTKOZOTT MINKET! Egy kicsit közelebb hajoltam Elliothoz és elmondtam neki, hogy mi a helyzet. Hitt nekem. Odament Jonathanékhoz és velük is közölte a dolgot. Én lassan odasétáltam Tildához.
- Az átok visszaszáll. - súgtam a fülébe és a fejét a levesbe nyomtam.
A többiek jót nevettek rajta. Mikor elmentem Tildától megint orra buktam. Visszavonszoltam magam az asztalunkhoz vérző orral.
- Mond, megérte? - kérdezte Eliz.
- Meg. - válaszoltam.

9. fejezet - Tantárgyak

9. fejezet - Tantárgyak

Visszatért az osztályba az osztályfőnök és elmondta, hogy miből fog állni 1 hét.

- Egy egész napra jut egy tantárgy. Egy kissé furcsa lesz a számotokra, de higgyétek el, idővel ti is megszokjátok. Hétfőn mágiaórátok van, melyet én tanítok az iskola keleti és nyugati parkjában. Minden okkult lénynek van sajátos varázsereje. Ide tartozik az alakváltás is. A boszorkányok a mágia terén szigorúbb kiképzést kapnak.

Klassz. Tilda most biztos örül. A hét egyből neki kedvezik. Viszont nincs kizárva, hogy ő lesz a suli legsiralmasabb boszorkánya. :D

- A keddi és szerdai napot Segal tanárúrral fogjátok tölteni, aki a művészet minden ágát tanítja. Kedden zenével töltitek az egész napot. Szerdán rajzolni és festeni fogtok. Remélem majd jól kijöttök Segal tanárúrral.

Én biztos szeretni fogom. :)

- Csütörtökön a Suttogó erdőben fogtok vadászatot tanulni Coyote tanárnővel. Pénteken Elelogap tanárúrral fogjátok járni a Suttogó erdőt. Megismerkedtek az ott élő lényekkel, dombokkal, hegyekkel és növényekkel, valamint azzal, hogy mire kell vigyázni ha arra jártok egyedül. Azt is megtanuljátok, hogy hogyan juthattok ki onnan élve.

- Élve?! Miért?! Meghalhatunk?! - akadt ki Rebeka.

- Nincs kizárva. - válaszolta Haurus teljesen nyugodt hangon.

Ha egy ember hallaná, az első gondolata az lenne, hogy az osztályfőnökünk pszichopata. Nekünk is könnyebb lenne menekülni, de inkább maradunk, hiszen ki ne szeretné az életveszélyes kalandokat?! Hahaha. Haha. Ha. Ömm... Ha... SEGÍTSÉG!!! NEM AKAROK MEGHALNI!!! Asszem mindenki egy picikét meg volt rémülve. Csak egy picit. Kicsit. Eléggé. Nagyon. Még Elliot is rémülten kapkodta a fejét osztálytársaink és a tanárnő közt. Ez katasztrófa. Annyit tudok már Elliotról, hogy ha fél, akkor tényleg gáz van.

Ennek a napnak is vége lett. Megvacsoráztunk a teraszon, visszatértünk lakásunkba és ledőltünk aludni. Túl fáradtak voltunk a beszélgetéshez.

8. fejezet - Osztálytársak

8. fejezet - Osztálytársak

Ismét reggel. Ez a 3. napunk itt, Diamond Schoolban. Ma ismerkedünk meg az osztálytársainkal. Úgy hallottam, hogy 8-an vagyunk. Eddig max 16 osztálytársam volt és minimum 10. Nehéz lesz megszokni, hogy ilyen kevesen vagyunk egy osztályban. Aztán lehet, hogy változni fog. A jelek szerint nincs olyan ,,hű de sok" okkult diák a Kárpát-medencében. Aztán lehet, hogy az idősebb osztályokban többen vannak. Az idegenvezetésnél a 2. osztály is velünk tartott. Bizonyára még nem szokták meg tavalyról az új helyet.

Ma is a suli előtt gyülekeztünk, de most csak az elsősök. Kevesen voltunk. 9-en összesen. Ott volt az igazgató és a osztályfőnökünk is, akit most látunk először. Vérállat, nőstény. A neve Haurus. Sajnos van egy olyan adottsága, hogy meg tudja mondani az igazságot a múltal és a jövővel kapcsolatban, így lehetetlen neki hazudni.

 Az osztályfőnökünk felvezetett a 2. emeletre a suliban és bevezetett az osztálytermünkbe. Leültünk a padokhoz és összeállítottuk a névsort a vezetékneveink szerint.

Brown (Elizabeth)

Dark (Rebeka)

Dreams (Jonathan)

Fall (Jeremy)

Forest (Veronika)

Lonely (Elliot)

Puppy (Kilch)

Sadness (Tilda)

Wolf (Liza)

Igen, én kerültem a névsor végére. Hurá... Az osztályunk felét már volt szerencsém megismerni. Hátra van még Tilda, Kilch, Jeremy és Jonathan. Remélem a többiekkel is olyan jól elleszek, mint Rebekáékkal. Választottunk diákelnököt is. Kilch Puppy lett a kiválasztott. Remélem megbirkózik a dologgal és nem lesz rá panasz. Az osztályfőnök elhagyta az osztályt, így egyedül maradtunk. Eleinte senki sem szólt semmit, aztán Rebeka törte meg a csendet. Kiállt az osztály elé, udvariasan bemutatkozott és mondott pár szót magáról.

- Sziasztok! A nevem Rebeka Dark. Bukott angyal vagyok. Stílusom a gótika. A hangszerek közül a hegedűt tudtam eddig elsajátítani. Már 3 éve játszok rajta. A zenei műfajok közül a klasszikus zenét szeretem a legjobban, de hallgatok dubstep violint és dubstep pianot is. Lindsey Stirling hegedűművész a példaképem. Magyarország keleti részéről származom.

Szép bemutatkozás volt, azt azért elismertük. Úgy döntöttünk, hogy névsor szerint fogunk bemutatkozni. Mivel Rebeka a második helyen van, így Elizzel cserélt.

- Heló! A nevem Elizabeth Brown. Vérfarkas vagyok. Gót stílusú vagyok, de gondolom ez látszik is a külsőmön, épp ezért sokan kiközösítettek. Érdekel a színészet, 8. osztályban játszottam is egy szindarabban. A Rómeó és Júliában játszottam Júlia szerepét. Ezek után részt vettem egy tehetségkutató versenyen, de nem jött össze a dolog. Az igazat megvallva nem is bánom. Így is, úgy is ide kerültem volna. Magyarország déli részéről származom.

- Hali! A nevem Jonathan Dreams. Vámpír vagyok. Emo a stílusom. A zene a mindenem, na meg természetesen a szerelmem, de róla majd később mesélek. Visszatérve a zenéhez: Hardcoret hallgatok a legtöbbször. Kedvenc bandám a BMTH. 4 éve ismerem őket. Szlovákia északi részéről származom.

- Sziasztok! Jeremy Fall vagyok. Vámpír. Emo stílusú. Hardcoret, metált és punkot hallgatok. Kedvencem a BMTH, Fall Out Boy, Attila és a Sleeping With Sirens. Gitározok már lassan 5 éve. Az első gitárom egy akusztikus gitár volt, de mostanra rátértem a basszusgitárra és az elektronikus gitárra. Szlovákia északi részéről jöttem.

- A nevem Veronika Forest. Vérfarkas vagyok, gót stílusú. Akrobatikázom 7 éve. 2012-ben voltam egy versenyen, ahol a 2. díjat nyertem. Ezen kívül énekeltem is 4 évvel ezelőtt, de hangszálgyulladás után már nem volt ugyanolyan a hangom, mint régen, így le kellett mondanom a versenyről is, melyen 2013-ban vettem volna részt. Magyarország keleti részéről jöttem.

- Sziasztok! Elliot Lonely vagyok. Vámpír. Emo stílus 2 éve. Az alapsuliban teljesen kiközösítettek. Nem voltak barátaim, így a vezetéknevem alapján elneveztek ,,Magányos Elliot"-nak. Egy idő után már nem csak a diákok, hanem a tanárok is ezt a nevet használták rám. Még az osztályfőnök is át akarta írni a nevem a névsorban. Ez a rémálom a 7. osztályig tartott, mivel a szüleim átirattak egy másik suliba. A 8. osztály máshol már jobb volt, de még mindig nem volt az igazi. Az osztály háromnegyed része utált, pedig nem volt rá okuk. Szlovákia észak-nyugati részéről jöttem.

Eddig a legjobban a szobatársam szavaira figyeltem. Nem is értem miért.

- Kilch Puppy vagyok. A fajtám furry. Szintén emo vagyok és hardcoret hallgatok, de ezen kívül kedvelen a punkot, metált és alternative rockot. 2 éve shufflezok, versenyen nem voltam. YouTubeon szoktam videókat megosztani a táncomról. Eddig 4560 követőm van. Imádom az állatokat. Elárulom, hogy magammal hoztam a kutyámat, de ha lehet ezt tartsátok titokban. Ő a társam. Magyarország dél-keleti részéről származom.

Hahaha! Magával hozta a kutyusát. Ez nagyon aranyos. :D Most Tildán a sor.

- Halika! Tilda Sadness vagyok, boszorkány, gót stílus. Már 5 éve játszok szaxafonon. 2013-ban egy versenyen megnyertem a 3. helyet. Lehetett volna jobb is, de legalább bekerültem a döntőbe. A suliban mindenkit tudtam manipulálni, de csak akkor, mikor bántani akartak, vagy ha bosszút álltam valakin. Én voltam a diákelnök, mindenben az első. Magyarország déli részéről jöttem.

Fuh.. Ez a Tilda elég egocentrikus. Most fordult a kocka az életében, mivel nem ő lesz ,,mindenben az első". Most rajtam a sor. Bevallom kissé ideges vagyok, de túlélem. Csak mesélnem kell magamról. Nagy levegő és menni fog.

- Heló! Liza Wolf vagyok. Démon. Összesen 3 stílust követek: emo, rock és gót. Én vagyok az egyetlen élő démon a családban. Az alapsuliban az egész osztály kiközösített. Csak egy igaz barátom volt, aki 1 évvel fiatalabb nálam. Az ő társaságában vészeltem át az alapsulit. 2 éve zongorázom. Régebben énekeltem is. A rajzolásban teljesen otthon érzem magam. Bármit le tudok rajzolni, csak arcot nem. Szlovákia dél-nyugati részéről származom.

Hurá! Túléltem! Jonathan ismét kiállt az osztály elé és egy kérdést tett fel minnyájunknak.

- Homofóbok vagytok?

- Én igen! - vágta rá Tilda.

- Akkor ennek nagyon nem fogsz örülni. - mondta Jeremy.

Jeremy is kiállt és megcsókolta Jonathant. Az egész osztály le volt sokkolva, főleg a boszorkány. Én yaoista vagyok, szóval teljesen el voltam bűvölve. Olyan aranyosak voltak együtt! *-*

 - FÚÚÚJ!!! - kiabálta Tilda.

Undorítónak találta, de a szerelmes pár nem törődött vele. Már látom előre, hogy Tildával nem leszek valami jóban, főleg nem 4 évig, de valahogy nem is érdekel. Csak 1 homofób van az osztályban, úgyhogy a többség nyert. Asszem körbekérdezem az osztályt, hogy ki yaoista még rajtam kívül. :D

Tildát elhallgattattuk, a szerelmesek pedig visszaültek a helyükre. Elkezdtünk beszélgetni a zenéről. Kiderült, hogy az osztály nagy része olyan zenéket hallgat, amelyeket én is.

- Beartoothot ki hallgat? - kérdeztem.

- Én. - válaszolta Kilch.

- Én is szoktam, de csak nagyon ritkán. - mondta Jeremy.

- Olykor én is, de ezt már tudod. - nevetett fel Elliot.

- Honnan tudná? Ismeritek egymást? - kérdezte meglepődve Tilda.

- Szobatársak vagyunk. - válaszoltam.

- MI?! EGY FIÚ ÉS EGY LÁNY UGYANABBAN A LAKÁSBAN?! - Tilda teljesen kiakadt.

- Nem a te dolgod, nem mi választottuk ezt a helyzetet, viszont elfogadtuk. - válaszolta Elliot.

Na igen, szerintem ezt Tildánál muszály lesz megszokni.

- És mennyire vagytok jóban? - kérdezte Jonathan vigyorogva.

- Hát...öhm...eléggé. - válaszoltam.

- Miért kérded? - kérdezte a szobatársam Jonathantól.

- Csak úgy. Kíváncsiságból. Na meg egy picit látni lehet köztetek a szikrázó levegőt. - válaszolta ismét vigyorogva a vámpír.

Hátborzongató egy vámpír mosolya. Brr..

- Nem nem... El vagy tévedve haver. - mondta neki nevetve.

- Ugyan miért? Eddig mindig úgy volt, hogy ha két ellenkező nemű személy egy lakásba téved, idővel szerelem lesz belőle. - magyarázta Jonathan.

Én és Elliot teljesen elvörösödtünk. Egymásra meredtünk és kitört belőlünk a röhögés.

- Pár hét múlva nem fogtok így nevetni. - mondta Jeremy vigyorogva.

Mi csak tovább nevettünk. Veronika egy picit megbökött minket, de az is elég volt, hogy leforduljunk a székről.

- Ha össze is jönnének nem sokáig lennének együtt, hiszen minden jó egyszer elmúlik. - mondta gúnyosan Tilda.

Na ez azért fájt nekem is és Jeremyéknek is. Mégis hogy mondhat ilyet?!

- Te már csak tudod! - mordultam rá Tildára.

- Igen. Sok kapcsolatom volt, maximum 3 hónapig tartott az egész. - magyarázta.

Feltáplászkodtunk a földről és bevetettem a boszorkány ellen a szarkazmusomat. Egy picit megbántam, de csak egy picit...

- Melletted már csak is 3 hónapig lehet kibírni. - jegyeztem meg nevetve.

- HOGY MERÉSZELSZ ÍGY BESZÉLNI VELEM?! - kiabálta.

- Ne kiabálj! Nem vagy otthon! - jegyezte meg Elliot.

Tilda felszegte az orrát és a terem végébe ült.

- Nocsak! Megsértődött a királynő. - jegyeztem meg nevetve.

- HALLOTTAM! - kiabált előre a vérig sértett boszorkány.

Megvan az ellenségem, de nem is bánom. Egyenlőre Jeremy, Jonathan, Elliot és én vagyunk célkeresztben. Kíváncsi vagyok, hogy most mit forral bosszú gyanánt a fejében.

7. fejezet - Miért vagyunk itt?

7. fejezet - Miért vagyunk itt?

Mikor visszatértünk a lakásba Elliot átnyújtott nekem egy aprócska könyvet. Csupán 20 oldalas volt. Ebbe a 20 oldalba le volt írva, hogy mi ez az egész, mármint hogy miért vagyunk itt, a Démonvilágban. A könyv címe ,,Miért vagyunk itt?". Nekiláttam az olvasásnak.

,,Kedves diákok! Most bizonyára azt kérdezitek, hogy most mit kerestek itt. Ezt a könyvet minden elsős diáknak kötelező elolvasni! Ez az iskola, Diamond School 4 éves oktatást nyújt minden diák számára. Hogy miért pont ti? Megmagyarázom. A világ minden pontján élnek okkult lények, olyanok, mint ti. Vámpírok, vérfarkasok, kemonomimik, boszorkányok, furryk, angyalok és démonok. A Démonvilág nagyobb az Embervilágnál. Itt több az erdő. Az iskolák az Embervilág hegységei és hegyvonulatai alapján van felosztva. Minden hegység és hegyvonulat okkult lényeinek külön iskola lett építtetve. Diamond School a Kárpát-medence iskolája. A Démonvilág iskoláiban kizárólag csak okkult lényeket tanítunk. Ember még csak véletlennül sem lépheti át a két világ közti határt. Most a kérdés: Hogy kerültetek ide? Minden elsős diák ugyanabban az időzónában késztetést érzett arra, hogy összepakoljon és meditáció segítségével átlépjen ebbe a világba. Némelyikőtöknek megadatott az a lehetőség, hogy a tudatalattitok lerajzoltatta veletek az idevezető térképet. Páran járművet is hozhattatok magatokkal. A szüleitek semmit sem tudnak, hogy hová tűntetek. Nem hívják a rendőrséget, nem keresnek benneteket. Mi irányítjuk őket. Nem aggódnak miattatok, mert tudják, hogy biztonságban vagytok. 4 évig haza se mentek. A nyári szünetet is itt töltitek, valamint a többi szünetet is. Nem tartunk ünnepeket, kivéve a Karácsonyt és a Halloweent. A Démonvilág iskolái nem tartják egymással a kapcsolatot, mivel minden iskola között többezer kilométer a távolság. Innét sejthetitek, hogy Démonvilág milyen hatalmas. Remélem mostmár értitek, hogy mi ez az egész.
Üdvözlettel: Harlekin igazgató."

10 percbe telt elolvasnom és megint 10 perc, mire megemésztettem az információkat. Jó, hogy minden elsősnek adnak egy ilyen kis ,,üzenetet" vagy ,,felvilágosítást" a suliról. Talán mostantól otthonosabban fogok mozogni az épületben, erdőkben és a diáktársaim közt.

6. fejezet - Kép

6. fejezet - Kép

Most, hogy tudjuk mi hol van Lili magunkra hagyott minket. Ma még nincs tanítás. Már dél lehetett, így elmentünk a teraszra, hogy megebédeljünk. Az egyik 5 személyes asztalt nyomban el is foglaltuk. Én még mindig azon a hangon és mondaton gondolkodtam, így nemigazán tudtam figyelni arra, hogy a társaim miről is beszélgetnek.

- Liza, minden rendben? - kérdezte Veronika.

- Oh persze, csak.. vagy mindegy, inkább haggyuk.

- Naaa.. Mond nyugodtan. - noszogatott Eliz.

- Hát jó. Dark forestben mikor összeestem megszólalt egy hang a fejemben.

- És mit mondott? - kérdezte Rebeka.

- Azt, hogy ,,Hol voltál idáig?". Ijesztő volt. Nyugtalanító. Mégis hogy érti, hogy hol voltam? Késtem, vagy valami hasonló? Nem értem.

- Szerintem ne foglakozz vele. Biztos csak képzelődtél. - ajánlotta Eliz.

Ezek után úgy tettem, mintha nem érdekelne, csak az a baj, hogy igen is érdekel. Fúrja az oldalam a kíváncsiság. Ebédelés után visszamentünk a főcsarnokba. A falakon képek lógtak démonokról, griffekről, furrykról, vámpírokról, boszorkányokról és vérfarkasokról. Az egyik képen megakadt a szemem. Egy hosszú, fekete hajú hölgy volt a képen fekete ruhában. A hölgy képe alatt szintén volt egy kép egy hófehér farkasról

Az igazgató épp arra járt és megállt mellettem.

- Szia Liza! - köszönt Harlekin igazgató.

- Jónapot! Ő kicsoda? - kérdeztem a képre mutatva.

- Ez a hölgy Hornblasia Wolf. Egy démon. Az alatta levő képen a démonalakja van. Ha gondolod, akkor majd valamikor feljöhetsz hozzám az irodába és kölcsön adok pár könyvet róla. Bármikor szivesen látlak.
Érdekes. Lili nem mutatta meg és nem is említette, hogy hol van az igazgatói iroda. Sebaj, mostmár tudom, hogy merre találom. Az épület legmagasabb tornyában találom.
- Köszönöm!
Elköszöntünk egymástól és a többiekkel visszatértünk a keleti lakban. A lenti folyosón elköszöntünk és Elliottal visszatértem a lakásba.

5. fejezet - Idegenvezetés

5. fejezet - Idegenvezetés

Reggel hajnali 5 óra lehet. A Nap körülbelül 6:30-ig nem kel fel, így Elliotnak nincs mitől tartania. A kérdés az, hogy hogyan fogja így átvészelni odakint az egész napot? Mindegy, nem az én gondom. Gondolom van rá valamilyen módszere. Bementem a fürdőszobába készülődni a mai napra. A tegnapi esetből tanulva ezúttal bezártam az ajtót magam után és nekiálltam sminkelni magam. Fél óra múlva végeztem a sminkeléssel. Újabb fél órámba telt felöltöznöm. Öltözködés közben Elliot elkezdett dörömbölni az ajtón.
- ENGEDJ BE GYORSAN!!!
Az ajtóhoz futottam és elfordítottam a kulcsot. A vámpír beesett az ajtón és elvágódott velem együtt a hideg csempén. Feltáplászkodott és gyorsan keresni kezdett valamit.
- Mit keresel? - kérdeztem s közben próbáltam felállni.
- A gyűrűmet! - válaszolta idegesen.
Egy idő után meg is találta és abban a minutumban felhúzta a bal gyűrűs ujjára. Megnyugodva tért vissza a szobába. Utána mentem.
- Miért volt ez a nagy hisztéria a gyűrűd miatt?
- Ez nem csak egy átlagos gyűrű. Ez egy olyan ezüstgyűrű, ami megvéd a napfénytől.
- Minden vámpírnak van ilyen gyűrűje?
- Igen, de vannak, akik karkötőként vagy nyakláncként hordják ezt a fémet. Mármint az ezüstöt összekeverték egy másikfajta fémmel. Ez a keverék véd minket a napfénytől. - magyarázta.
Nekem nyújtotta a kezét, hogy jobban megnézhessem a gyűt. Pentagram volt rajta, más néven boszorkánycsillag. Szerintem nemcsak a fém védi őt, hanem a gyűrűn szereplő motívum is.

 Elliot visszament a fürdőszobába készülődni, na meg persze az emo haj nem csinálja meg magát. :) Míg ő készülődött én megvetettem az ágyakat. 7-kor jött vissza a vámpír és volt még 1 óránk az évnyitóig. Ki kellett találni, hogy mivel töltsük el ezt az időt. Persze semmit sem tudtunk kitalálni. Végül arra jutottunk, hogy játszunk felelsz vagy merszet. Ez sajna 17 perc elteltével jutott az eszünkbe, így maradt 43 percünk ajátékra. Viszont ha úgy vesszük, akkor már csak 33 perc, mert kb. 10 persbe telik eljutnunk a suli elé. Na mindegy! Fölösleges most az időt számolgatnom.
- Szóval, felelsz vagy mersz? - kérdezte Elliot.
- Felelek.
- Melyiket szereted jobban? A nyarat vagy a telet?
- A telet. Jobb fázni, mint izzadni. Felelsz vagy mersz?
- Felelek. - mondta.
- Volt már barátnőd?
- Nem. Engem messziről elkerülnek a csajok. Legalább is az Embervilágban nem találtam meg életem párját. Egy idő fel is adtam és elzárkóztam tőlük. Előled viszont nem bújhatok el, hiszen szobatársak vagyunk. - mondta nevetve.
- Előlem elfuthatsz, de nem bújhatsz el. - mondtam neki mosolyogva.
Ha el is bújna úgy is megtalálnám, ahogy mindenki mást.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Hogy ne legyen unalmas a dolog, most az egyszer merek. - válaszoltam.
Furán elkezdett vigyorogni. Hátborzongató, főleg azokkal a fogakkal.
- Kérek egy puszit az arcomra.
- Mi?! - kérdeztem meglepődve.
- Jól hallottad. Na gyerünk. Ez csak egy apró puszi. Nem vészes. - mondta nevetve.
- Jó, oké.
Közelebb húzódtam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Végül is nem haltam bele. :D
Lassacskán letelt az a fél óra. Elhagytuk a lakást és elindultunk a suli felé. Út közben találkoztunk Rebekával, Elizzel és Eliz szobatársával. A neve Veronika és ő is vérfarkas. Szerintem nagyon jóban lesz Elizzel. Bemutattam Elliotnak a csajokat és együtt mentünk tovább a suliba. Hatalmas diáktömeg várt bennünket. Az igazgató bemutatta az idegenvezetőnket, Lilit, aki furry, egy nagyon aranyos lény.

Körbevezetett minket. Bevitt a suli épületébe. A földszinten van a főcsarnok. Itt lehet bejelentkezni a lakásokba és tegnap itt osztogatták szét a kulcsokat is. A főcsarnok hátsó részén levő ajtó utáni folyosó elvezet a teraszra, ahol a diákok reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. A teraszon két ajtó visszavezet a lakokba. A főcsarnok keleti- és nyugati részén levő ajtók utáni folyosók a lakokba vezetnek, így a diákok hamarabb eljutnak a suliba. Jó tudni. Jöhettünk volna ma reggel is azon a folyosón keresztül, na de mindegy, majd legközelebb. A suli többi szintjén Lili megmutatta az osztálytermeket. Kiderült, hogy van egy külön terem a hangszereknek, ahol általában a zeneórákat tartják. Ezután az idegenvezetőnk kivezetett minket az épületből és megmutatta a suli parkjait. Ezekből is volt keleti- és nyugati rész. A Suttogó erdő is két részre oszlott. Elég érdekes megoldás, de a térképet nézve teljesen érthető.

Bevezetett minket Dark forestbe is. Ott egy pillanatra elkezdtem szédülni és összeestem. Egy hang szólt a fejemben, ,,Hol voltál eddig?". Nem tudtam mire céloz. Elliot karjaiban tértem magamhoz. Ő kapott el, hogy nehogy a földre zuhanjak. A többiek aggódóan néztek rám.
- Jól vagy? - kérdezte Lili.
- Igen, köszönöm. - válaszoltam.
Rebeka és Elliot segített nekem lábra állni. Igaz barátokra leltem bennük. :)

4. fejezet - Bizalom

4. fejezet - Bizalom

- ÁÁÁÁÁ!!! - kiabált Elliot a fürdőszobából.

Odarohantam az ajtóhoz.

- MIT CSINÁLSZ?! - kiabáltam be hozzá.

- LEFORÁZTAM MAGAM FORRÓ VÍZZEL!

- Idióta. - morogtam.

Leültem az ágyamra és csendben bámultam magam elé az egyre sötétedő szobában, míg a Nap el nem tűnt a kint magasló hegyek mögött. BUMM!!! Egy nagy zörrenést hallottam a fürdőszobából. Elliot kirúgta az ajtót. Kinevettem szegény szerencsétlent. Csuromvizesen, fürdőköpenyben, fogkefével a kezében és egy szappannal a szájában állt az ajtóban.
- Mi történt? - kérdeztem nevetve.
Kiköpte a szappant morcosan.
- Kimásztam a zuhany alól, felvettem a köpenyem, megcsúsztam, visszaestem a zuhanykabinba amiben ismét zúdulni kezdett rám a víz, a fogkefém a vécébe repült és esés közben ráharaptam a szappanra.
Kitört belőlem a nevetés. Elliot sóhajtozva visszament a fürdőszobába és helyre rakta magát. Mivel a köpenye vizes lett, kénytelen volt boxerben és pólóban lenni az éjszaka folyamán.
- Miért vagy ilyen sötétben? - kérdezte.
- Szeretem, ha sötét van. - válaszoltam.
- Oké, de azért az egyik éjjelilámpát felkapcsolhatom?
- Persze.
 Kicsi lámpa, de mégis elárasztotta a szobát fényével.
- Hé! Miért van nálad a parfümöm?!
- Ömm... - nem tudtam mit válaszolni.
- Add vissza.
- Nem. - válaszoltam sunnyogva.
- Miért?
- Mert jó illata van.
Kinevetett. Megpróbálta elvenni, de nem járt sikerrel.
- Add már vissza!
- Nein! Az enyém! Én találtam! Das ist mein!
- Bízol bennem? - kérdezte.
- Miért kérded? - kérdeztem vissza kételkedően.
Leült mellém az ágyra és egyre közelebb hajolt hozzám. Nagyon csábító volt, de pórul jártam. Kikapta a kezemből a parfümöt.
- Ha! - nevetett.
- Francba.. - morogtam.
Visszatette a helyére és lefeküdt az ágyára. Én elkezdtem ruhát válogatni a holnapi napra. Holnap kapunk egy idegenvezetőt, aki majd körbevezet a suliban, valamint megmutatja a sulin kívüli dolgokat is. Ruhaválogatás közben Elliot elárasztott kérdésekkel. Úgy gondoltam bízhatok benne, ezért mindenre őszintén válaszoltam.
- Tudom, hogy nem illő egy hölgytől ilyet kérdezni, de hány éves vagy?
- Már megszoktam, hogy a koromról kérdeznek. Állítólag idősebbnek nézek ki a koromnál. Különben 16 vagyok.
- Most, hogy így mondod tényleg idősebbnek tűnsz. - állapította meg. - Milyen fajta lény vagy, ha szabad tudnom?
- Démon. Az, hogy melyik fajta fogalmam sincs, de gondolom majd kiderül. Te mi vagy? - kérdeztem vissza, hogy ne csak ő kérdezzen.
Meg persze unalmas egy beszélgetés, ha folyton csak az egyik fél kérdez. Elliot válaszképpen rám vicsorgott. Vámpír. Gondolhattam volna. Elmosolyodtam. :)
- Milyen stílusokat követsz, ami a külsődet illeti? - kérdezte.
- 3 stílust követek: goth, rock és emo. Mostanra el sem tudom képzelni az életem nélkülük. A lelki világom is besötétedett, de nem vészes. - válaszoltam nevetve.
- Értem. És milyen stílusú zenéket hallgatsz?
Na ez a téma pontosan hozzám illik. Sokat tudok papolni a zenéről, hiszen a zene az életem.
- Sokfélét. Metalcore, alternative metal, deathcore, hardcore punk, hard rock, shock rock, progressive metal, post-hardcore, mathcore, alternative rock, punk, grunge, emo, glam metal, pop punk, dark rock, heavy metal, rock, progressive rock, thrash metal, speed rock, glam rock, punk rock, nu metal, rap rock, rapcore, emo pop és pop rock.
Elliot tátott szájjal hallgatta végig a felsorolásomat. Szerintem elég lett volna annyit válaszolni neki, hogy rock, punk, metal és emo, de már mindegy. :D
- Van kedvenc bandád?
- Több is van, de a top 5 a Beartooth, Black Veil Brides, Bring Me The Horizon, Fall Out Boy és Linkin Park. - válaszoltam.
- Oh! A BMTH-t én is imádom! A BVB-t is hallgatom és a Beartooth se rossz. Melyik a kedvenc BMTH számod? - kérdezte.
Jó tudni, hogy hasonló a stílusunk.
- Nehéz választani. Top 3 a Suicide silence, Throne és a Go to hell for heavens sake.
Befejeztem a ruhaválogatást és én is lefeküdtem az ágyamra.
- Hogy állsz a mulatós zenével? - kérdeztem.
- Fuuuj! Az meg mi?! - tudakolta undorodva.
Nevetésben törtünk ki mindketten.
- Bízhatok benned? - kérdezte.
- Igen. Miért kérded?
- Csak úgy, hátha kikotyogok valamit, amit nem szabadott volna.
Az éjszaka folyamán még sokat beszélgettünk. Elnyerte a bizalmamat, és én is az övét. Ez egy jó barátság kezdete.

3. fejezet - A szobatársam

3. fejezet - A szobatársam

Becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját. Zuhanyzás közben hallottam, hogy valaki belépett a lakásba. Biztos voltam benne, hogy a szobatársam érkezett meg. Na igen...valaki benyitott a fürdőszobába...

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

- JESSZUS, NEHARAGUDJ!!!

- KIFELÉÉÉ!!!

- NEM TUDTAM, HOGY ITT VAGY!

- MONDOM KIFELÉÉÉÉÉ!!!!!!!

Megdobáltam az ismeretlent mindennel, ami a kezem ügyébe került, ő pedig becsapta az ajtót. Egy idő után már végeztem is, felkaptam a fürdőköpenyem és kimentem a fürdőszobából. A szobatársam az ágyon feküdt, zenét hallgatott és az iskola szabályzatát olvasta. Az arca teljesen el volt takarva. Kikapcsolta a zenét, elemelte a szabályzatot az arca elől és felült az ágyon. Egy fiú...

- Szia! Neharagudj, hogy az előbb benyitottam. Azt hittem még senki sincs itt, mivel az ajtót zárva találtam. A nevem Elliot.

- Szia! Liza vagyok. Asszem legközelebb a fürdőszoba ajtót is zárni fogom.

Mindkettőnkből kitört a röhögés.

- Ugye az ágyat ketté lehet húzni? - kérdeztem.

- Igen. Miért kérded?

- Mert macerás lenne egy ágyban aludnunk, nem gondolod?

- Ja tényleg! Amúgy nem gondoltam, hogy egy lány lesz a szobatársam. - mondta elgondolkodva.

- Én se gondoltam, hogy egy fiúval fogok egy lakáson osztozni.

Széthúztuk az ágyat, így kettő lett belőle. Elliot elment zuhanyozni. Én addig elolvastam a szabályzatot. Pár perc múlva kiabálást hallottam a fürdőszobából.

- LIZA!

- IGEN? - visszakiabáltam.

- LÉGYSZIVES KERESD MEG A FÜRDŐKÖPENYEMET!

- HOL VAN?

- HA TUDNÁM MEGMONDANÁM!

Elkezdtem keresgélni a holmijai közt. Nem találtam meg, viszont a kezembe akadt a parfümje. Megszagoltam. Csodás illata van. *-*

- NEM TALÁLOM! - kiabáltam.

- KERESD TOVÁBB! BIZTOS OTT VAN VALAHOL!

Kerestem, de ismét semmi.

- VÁRJ! MÁR MEGVAN! EGÉSZ VÉGIG ITT VOLT A FÜRDŐSZOBÁBAN! - kiabálta Elliot.

Oké, ez is letudva. Asszem a parfümét egy ideig nem fogja visszakapni. :D

2. fejezet - Új lakhelyem

2. fejezet - Új lakhelyem 

A suli előtt rengeteg diák gyűlt össze. Ami fajtájukat illeti, voltak ott rajtunk kívül vámpírok, kemonomimik, boszorkányok és alakváltók. Az igazgató egy démon volt. A suli főcsarnokába tereltek minket, ahol szétosztották a szobakulcsokat.

Elmondták azt is, hogy a suli melyik oldalán van a mi lakhelyünk. Én a keleti lakba kerültem Rebekával és Elizzel együtt. Mind a hárman más szobát kaptunk, viszont egyikőnk se lesz egyedül. Minden diáknak lesz szobatársa. A keleti lak folyosóján elköszöntünk egymástól. Kiderült, hogy az én szobám a legmagasabb emeleten van. Nincs lift, ezért muszály volt a lépcsőn mennem. Mire felértem a legmagasabb szintre, addigra hullafáradt lettem. A lépcső szélén álltam és kifújtam magam. Véletlenül belerúgtam az egyik bőröndbe...és...hát...legurult a lépcsőn. Jóformán minden kiszóródott belőle, úgyhogy mehettem le érte összeszedni a cuccom és ismét felmenni a hosszú lépcsőn.

6 perc múlva... 

- MÉGIS MIVEL ÉRDEMELTEM KI EZT A CSAPÁST?! - üvöltöttem a lépcső tetejéről.

Lassan elindultam a folyosón megkeresni a szobám.

- A131 hol vagy?

Egy idő után meg is találtam. Kizártam az ajtót, elölre dobtam a bőröndöket és utánuk én is bementem az új lakásomba. Bezártam magam mögött az ajtót. A szobatársam is bizonyára kapott kulcsot, így nem lesz para.

A szoba királyul nézett ki. Az egész fekete-fehér volt, csak a padlónak volt bordó árnyalata. Külön ajtó nyílt a fürdőszobába.

Kipakoltam a bőröndökből és mentem zuhanyozni.

1. fejezet - Utazás

1. fejezet - Utazás

,,Megint egy átlagos nap itt, az Embervilágban. Hurá... Örülnöm kéne? Ugyan minek?! Mindenki elítél a külsőm alapján, így nem is akarnak megismerni. Mindegy, nem érdekel. Az a lényeg, hogy a családom sosem hagy el. A szerelemben is teljesen egyedül vagyok. Bár lenne egy világ, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Sosem fogom itt megtalálni a helyem, ezt azért valljuk be. Ez van, ezt kell szeretni. Én azért még tovább várok, hátha jön egy sorsforduló. Igazából nem is az a bajom, hogy itt vagyok. Elfogadtam ezt a világot. Vannak emberek, akik szeretnek, és vannak, akik nem. Ez van. Nem azért kelek fel minden egyes áldott nap, hogy mindenkit lenyűgözzek. Ellenségek nélkül tán unatkoznák is. Csak az a baj, hogy utálom a drámát. Na meg az is, hogy túl sokat filozofálok a dolgokon. Sebaj. Ezentúl a negatív embereket igyekszem elbocsájtani az életemből. Jobb lesz ez így. Au...már megint fáj a fejem... Jobb lesz, ha abbahagyom egy időre a gondolkodást és meditálok egy kicsit..."

Igen, így kezdődött minden. Azon a napon leálltam a gondolkodással és mentem meditálni, viszont előtte 2 bőröndbe pakoltam az összes holmim. Fogalmam sem volt, hogy miért. Letettem magam mellé és meditálni kezdtem. Halványlila fogalmam sincs, hogy ez hogyan sikerült, de elhagytam a testem. Hirtelen jött egy nagy világosság, utána sötétség és kinyitottam a szemem. Felébredtem, de nem ott, ahol meditáltam. Ez a hely más volt...nagyon más... Fura, de egy út szélén álltam. Mellettem volt az a 2 bőrönd, amit még otthon összepakoltam. A táj teljesen kopár volt. Nyugtalanító. Egy útszéli táblán a ,,Kopár völgy" felirat állt.

Elzúgott mellettem pár autó. Nem tudtam mit tenni, így elkezdtem stoppolni. Az egyik meg is állt. Leengedték az ablakot és egy lány hajolt ki rajta csodálkozva.

- Szia! Te stoppolsz? - kérdezte.

- Nem, lájkolom az autókat baszki!

A lány elnevette magát. Még mindig jobb, minthogy idegesen elhúzzon mellőlem.

- Mi a neved?

- Liza vagyok.

- Én Rebeka. Örvendek!

Kinyújtotta felém a jobb kezét és kezet ráztunk. Nagyon kedves lánynak tűnik.

- Mit keresel itt, az út szélén? - kérdezte.

Elmeséltem neki, hogy mi történt. Kiderült, hogy vele is ugyanez történt, csak ő az autójában meditált, ahogy mindenki más. A jelek szerint én vagyok olyan balfék, hogy nincs hajtásim, sem pedig autóm.

- Igazából nem is tudtam, hogy mit csinálok. Egyszerűen összepakoltam, beszálltam a kocsiba, meditáltam és most itt vagyok. Aztán gondolkodás nélkül elindultam ezen az úton a többi autóval. - mesélte.

- Tudod hová vezet ez az út? - kérdeztem.

- Az összepakolás előtt még rajzoltam valamit. Olyan, mint egy térkép. Szerintem ez választ ad a kérdésedre.

- Diamond School?! - kérdeztem meglepődve.

- Igen. Nyugi, én is alig hittem a szememnek. Ilyen suli nem létezik az Embervilágban. Most más világban vagyunk. Itt még a szárnyaimat is lehet látni, az Embervilágban viszont láthatatlanok és hasznavehetetlenek.

- Milyen szárnyak?!

Rebeka kiszáll a kocsiból és levette a kabátját. Hatalmas, fekete szárnyak voltak kinőve a lapockájából.

- Bukott angyal vagyok. - mondta szemrebbenés nélkül.

Elképesztő. Azt hittem én vagyok az egyetlen fura az Embervilágban. Tévedtem.

- Én pedig démon. - mondtam.

Rebeka felajánlotta, hogy elvisz magával Diamond Schoolba. Elfogadtam az ajánlatot. Bepakoltuk a bőröndjeimet és lassacskán elindultunk.

2 órával később...

Túl vagyunk a Kopár völgyön. Egy másik tábla a ,,Suttogó erdő"-t jelezte.

Elkezdtünk Rebekával beszélgetni a zenéről. Kiderült, hogy mindketten gyűlöljük a mulatós zenét. Mindketten csak rockzenét, metált, hardcoret, punkot és ehhez hasonló zenei műfajú dalokat és bandákat hallgatunk. Ezt a beszélgetést viszont megzavarta valami... Valami nekiment a szélvédőnek, ami miatt majdnem garambolóztunk. Rebeka leparkolt az út szélére. Kiszálltam, hogy megnézzem mi volt az. Egy vérfarkas feküdt a kocsi előtt. Pár másodperc után visszanyerte emberi alakját. Egy lány volt. Lehajoltam hozzá.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Igen... - sóhajtotta.

Felsegítettem a földről.

- Mi a neved? - kérdeztem.

- Elizabeth. És benned kit tisztelhetek?

- Liza vagyok. - válaszoltam.

Úgy döntöttünk, hogy őt is magunkal visszük, hiszen ő is ugyanoda tartott.

1 órával később...

Rebeka már majdnem elaludt a kormány mögött, így Eliz átvette a helyét, Rebeka pedig a hátsó ülésen elaludt.

2 órával később...

Végre itt vagyunk. A suli káprázatosan nézett ki. Teljesen olyan volt a külseje, mint egy kastélyé. A sulitól jobbra és balra is egy-egy másik épület állt. Ezek voltak a lakhelyek. Olyanok, mint az Embervilágban az internátusok.

Elizabeth leparkolta a kocsit, de a bukott angyal még mindig aludt.

- A kocsinak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha ezt itt lenyomom, akkor elkezd dudálni. - mondta Eliz vigyorogva.

- Jaj ne... - mondtam.

BEEEEEP!!! Rebeka felriadt.

- MI VOLT EZ?! MI VOLT EZ?!

- Micsoda? - kérdezte Eliz úgy, mintha mi sem történt volna.

Persze a kiszállás után megmondtuk Rebekának, hogy mi is történt. Szegény vérfarkast alaposan elagyabugyálta...

Szereplők

Szereplők

Liza Wolf

(démon) 

 Hornblasia Wolf

(démon)

Elliot Lonely (Liza szobatársa és osztálytársa, valamint legjobb barátja)

(vámpír)

Rebeka Dark (Liza osztálytársnője és barátja)

(bukott angyal)

Elizabeth Brown (Liza osztálytársnője és barátja)

(vérfarkas)

Veronika Forest (Liza osztálytársnője és barátja)

(vérfarkas)

Jeremy Fall és Jonathan Dreams (egy párt alkotnak, Liza osztálytársai)

(vámpírok)

Kilch Puppy (Liza osztálytársa, diákelnök és a suli hírvivőjeként szolgál, valamint az igazgató besúgója, így nem árt vele vigyázni)

(kemonomimi - neko)

 Tilda Sadness (Liza ellensége és osztálytársnője (volt...))

(boszorkány)

Joel Stringer (másodikos tanuló, kóreai származású, Liza udvarlója)

(vámpír)

 Harlekin (a suli igazgatója)

(démon)

Singapur (a Suttogó erdő őre)

(démon)

Tradus (a hegyek őre)

(griff)

Lili (idegenvezető)

(furry)

Haurus (osztályfőnök)
(vérállat)

Elelogap (természettanár)
(vérállat)

Coyote (vadászattanár)
(vérállat)

Segal (művészettanár)
(vérállat)

Bevezető

Bevezető

Minden ember gondolt már arra, hogy jobb lenne egy másik világban élni, ahol szinte minden tökéletes. Ezzel csak egy baj van: Tökéletes nem létezik.

Semmi sem lehet ,,tökéletes". Viszont olyan, hogy ,,különleges", na olyan bizony létezik. Ez létezhet az emberek fantáziájában vagy akár a valóságban is. Az én fantáziámban, a lelkem legsötétebb bugyraiban van egy hely, ami pontosan ilyen ,,különleges". Ez a Démonvilág. Itt bármi megtörténhet.

A történetem egy Liza nevű lányról szól, aki ebbe a világba téved. Nem egy átlagos lány. Teljesen más, mint a többi ember. Még csak 16 éves, de már keresi a helyét a világban. Persze ez a tiniknél teljesen érthető. Azt gondolja, hogy ő az egyetlen ilyen személy az Embervilágban. Téved.

Nos, Liza eljut ebbe a világba. Új barátok, új ellenségek, új iskola, új lakhely, új tanárok, új szerelem. A lány gondolkodását egy kép teljesen megváltoztatja. A kép mögött egy rejtély lapul. Meg akarja fejteni, de szüksége van barátai segítségére. Sikerrel jár?

 Ahhoz, hogy megértsd Liza történetét, vele kell tartanod az úton.

Az iskola neve Diamond School.

Jó olvasást!