6. fejezet - Kép

6. fejezet - Kép

Most, hogy tudjuk mi hol van Lili magunkra hagyott minket. Ma még nincs tanítás. Már dél lehetett, így elmentünk a teraszra, hogy megebédeljünk. Az egyik 5 személyes asztalt nyomban el is foglaltuk. Én még mindig azon a hangon és mondaton gondolkodtam, így nemigazán tudtam figyelni arra, hogy a társaim miről is beszélgetnek.

- Liza, minden rendben? - kérdezte Veronika.

- Oh persze, csak.. vagy mindegy, inkább haggyuk.

- Naaa.. Mond nyugodtan. - noszogatott Eliz.

- Hát jó. Dark forestben mikor összeestem megszólalt egy hang a fejemben.

- És mit mondott? - kérdezte Rebeka.

- Azt, hogy ,,Hol voltál idáig?". Ijesztő volt. Nyugtalanító. Mégis hogy érti, hogy hol voltam? Késtem, vagy valami hasonló? Nem értem.

- Szerintem ne foglakozz vele. Biztos csak képzelődtél. - ajánlotta Eliz.

Ezek után úgy tettem, mintha nem érdekelne, csak az a baj, hogy igen is érdekel. Fúrja az oldalam a kíváncsiság. Ebédelés után visszamentünk a főcsarnokba. A falakon képek lógtak démonokról, griffekről, furrykról, vámpírokról, boszorkányokról és vérfarkasokról. Az egyik képen megakadt a szemem. Egy hosszú, fekete hajú hölgy volt a képen fekete ruhában. A hölgy képe alatt szintén volt egy kép egy hófehér farkasról

Az igazgató épp arra járt és megállt mellettem.

- Szia Liza! - köszönt Harlekin igazgató.

- Jónapot! Ő kicsoda? - kérdeztem a képre mutatva.

- Ez a hölgy Hornblasia Wolf. Egy démon. Az alatta levő képen a démonalakja van. Ha gondolod, akkor majd valamikor feljöhetsz hozzám az irodába és kölcsön adok pár könyvet róla. Bármikor szivesen látlak.
Érdekes. Lili nem mutatta meg és nem is említette, hogy hol van az igazgatói iroda. Sebaj, mostmár tudom, hogy merre találom. Az épület legmagasabb tornyában találom.
- Köszönöm!
Elköszöntünk egymástól és a többiekkel visszatértünk a keleti lakban. A lenti folyosón elköszöntünk és Elliottal visszatértem a lakásba.