27. fejezet - Beteg vagyok

27. fejezet - Beteg vagyok

Kedd, a zene napja, mint mindig. Tegnap, a mágia órán megegyeztünk, hogy én fogom Elliottal énekelni ma a Skillet bandától a ,,Comatose" című számot, mert ugyebár ez elmaradt a múlt héten. Ma nagyon nehezen keltem ki az ágyból. Teljesen elszívta az energiámat a tegnapi nap. Elliot kihúzott az ágyból és meg sem állt velem a fürdőszobáig. Gyorsan rendbe raktam magam, majd elindultunk a teraszra. A többiek észrevették, hogy valami nem oké velem.

- Liza?! Mi van veled ma reggel?! - kérdezte Rebeka.

- Ách semmi, csak fáradt vagyok... - válaszoltam ásítozva.

Mostanság elég furán éreztem magam amúgy is, de csak akkor, mikor Elliot a közelemben van. Mikor hozzám ér, a szivem a torkomban dobog. Mikor hozzám szól, görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, hogy mi a csoda ez, de szerintem semmi jó... Azért igyekszem ezeket a fura reagciókat elrejteni mindenki elől. Még a végén mindenki csak nyaggatna, hogy mi a bajom, arra pedig nem tudnék mit válaszolni, ugyan is még én magam se tudom. Különben ez az egész akkor kezdődött, mikor újra lakhattam Elliottal. Ez a vérszomj asszem mindenkinek betett idegileg, de rendesen. Lehet ez a bajom. Igen. Az is lehet, hogy beteg leszek. Ki tudja?

Reggeli után a hangszerek osztályába mentünk. Bemelegítés képpen mindenki játszott a saját hangszerén egy dalrészletet. Ez körülbelül 10 percig tartott, majd nekiálltunk a ,,Comatose" című dalnak. A dal hegedűszólammal kezdődik, így Rebekával felkaptam egy hegedűt és elkezdtünk játszani. Kilch természetesen a dobok mögé ült, Jeremy és Jonathan pedig gitároztak. Ez igazából egy szerelmes dal, szóval volt pirulás, nem is kevés... Teljesen olyan volt, mintha Elliottal egymásnak énekeltük volna. Valamilyen szinten igaz is a dal ránk, mert a vérszomj alatt ugyebár el kellett válnunk egymástól. Álmatlan éjszakák, vagy esetleg rémálmok, egymás hiányolása magunk mellől (nem mintha egy ágyban aludtunk volna..), annyira nem bírtuk egymás nélkül, hogy - bár ajtón keresztül - muszály volt valahogy beszélgetnünk egymással. https://www.youtube.com/watch?v=aJr_a4iXVec
Hogy megértsd, leírom magyar szöveggel, hogy melyikünk melyik részt énekelte:

Elliot: Gyűlölöm, hogy így érzek. Annyira elegem van abból, próbálok harcolni ellene. Alszom és minden, amiről álmodom, virrasztás neked.

Közösen: Mondd, hogy meghallgatsz majd. Az érintésed az, ami hiányzik! És amit elrejtek, az több, de lassan rájövök, hogy elveszítlek. Kábulat.

Elliot: Soha nem fogok felébredni a túladagolásod nélkül. Nem akarok élni! Nem akarok lélegezni!

Közösen: Érezlek magam mellett! Elveszed a fájdalmat, amit érzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.
Közösen: Nem akarok aludni! Nem akarok álmodni! Mert az álmaim nem vígasztalnak, ahogy eléred, hogy érezzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.
Közösen: Utálok nélküled lenni. Halott sérelem, hogy valaha kételkedtem benned. De a démonaim várakozva fekszenek. Ó, mennyire imádlak! Ó, mennyire szomjazom rád! Ó, mennyire szükségem van rád! Kábulat.
Elliot: Soha nem fogok felébredni a túladagolásod nélkül. Nem akarok élni! Nem akarok lélegezni!
Közösen: Érezlek magam mellett! Elveszed a fájdalmat, amit érzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.
Közösen: Nem akarok aludni! Nem akarok álmodni! Mert az álmaim nem vígasztalnak, ahogy eléred, hogy érezzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak. Lélegző élet. Felébredek. A szemem felnyílt.
Közösen: Kábulat.

Elliot: Soha nem fogok felébredni a túladagolásod nélkül. Nem akarok élni! Nem akarok lélegezni!

Közösen: Érezlek magam mellett! Elveszed a fájdalmat, amit érzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.
Közösen: Nem akarok aludni! Nem akarok álmodni! Mert az álmaim nem vígasztalnak, ahogy eléred, hogy érezzek!
Elliot: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.
Közösen: Ó, mennyire imádlak! De felismerve soha sem tűnt valóságosnak. Ó, mennyire szomjazom rád! De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak. Ó, mennyire szükségem van rád

Elliot: ...ahogy eléred, hogy érezzek!
Közösen: De felébredtem, soha semmi nem tűnt ennyire igaznak.

 A dal végén mindenki megtapsolt minket. Mitagadás, tényleg király volt. :D
Elliot magához húzott és szorosan hátulról megölelt. Elkapta a gyenge pontomat. Imádom, ha hátulról ölelnek. *-* Megfordultam és visszaöleltem. Persze az osztálytársaink ezt azonnal félre értették. Hurá......
- JÉ! EZEK SZERELMESEK! - kiáltotta Eliz.
Gyorsan elengedtem a vámpírt és a vérfarkas felé iramodtam. Körbe kergettem az egész termen keresztül ki a folyosóra. Jeremy és Jonathan futottak utánam, hogy lefogjanak, ami sikerült is. Visszahúztak az osztályba Elizzel együtt.
- Ne tagadd Liza, tudjuk, hogy szerelmesek vagytok egymásba. - mondta Kilch gúnyos hangnemmel.
- Te inkább meg se szólalj! - szóltam rá.
- Nem tudod tagadni csajszi. - folytatta a dobosunk.
Odaléptem hozzá.
- Pofa be, vagy letépem a tökör és felnyomom az orrodba! - fenyegettem.
Az egész osztály nevetésben tört ki. A nap végén visszatértünk a lakásainkba. Amint beléptem a szobába, ledobtam magam az ágyra. Elliot az ágyam szélére ült.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Semmi, csak fáradt vagyok. - válaszoltam sóhajtozva.
Elliot nem érte be ennyivel. Ezzel a válasszal nála nem úszom meg egyik kérdést sem.
- Nem hiszek neked. Mesélj, mi a baj?
- Tanál beteg leszek... - válaszoltam.
- Miért? Rosszul vagy?
- Mondhatni igen.. A szívem a torkomban dobog, a gyomrom görcsbe rándult, ráz a hideg és szédülök. - soroltam.
- Lehet hőemelkedésed van. Vaaagy... Voltál te már szerelmes? - kérdezte a vámpír.
- Ez most hogy jön ide? Abár mindegy.. Még soha. Mármint úgy, hogy komolyabban szerelmes még sosem voltam. - válaszoltam.
- Akkor ez a bajod. - nevetett fel a vámpír és rám kacsintott,
- NEM! NEM VAGYOK SZERELMES! - kiabáltam hisztérikusan és a fejemet a párnámba temettem.
- Mostmár tényleg nem tudod tagadni. - bevetett rajtam továbbra is Elliot.
- De nem vagyok szerelmes!!!
Elliot közelebb hajolt az arcomhoz és végigsimította a hátam. Elpirultam.
- Ha! Elvörösödtél. Én mondtam. - kacsintott rám Elliot.
- Neeeeeeeee............ - elbújtam a paplan alatt.
Ekkora szégyent még sosem éreztem. Elliot csak a barátom. Szinte már a bátyám. Nem vagyok belé szerelmes. Ezt már csak tudom magamról. Amúgy is, melyik lány nem vörösödne el, ha egy helyes srác közel hajolna hozzá?! :(

Elliot nevetve lehúzta rólam a takarót.
- Viccelteeeeem!
- MEGÖLLEK!!! - kiabáltam és a képébe vágtam a párnámat.
Lassan elhagyott az erőm. Elliot ezt látta rajtam. Mielőtt még lefordultam volna az ágyról ő gyorsan elkapott, hogy le ne essek. Tényleg beteg vagyok...