26. fejezet - Őrszemek
A kiscicusok egyre közelebb tipegtek hozzánk. Odanyújtottam a kezem hozzájuk. Megszeglászták, utána hozzán dörgölőztek. Ötletem se volt, hogy vajon honnét jöhettek. Először arra gondoltam, hogy a diákok közül valakitől elszöktek.
- Kié ez a két macska? - kérdezte tőlem Elliot.
- Fogalmam sincs, de nagyon cukik. - válaszoltam vigyorogva.
Felvettem az ölembe mindkét cicát. Elkezdtek nyávogni. A fehér átmászott Elliot ölébe.
- Szerintem jobb lesz, ha megkeressük a gazdájukat. - jegyezte meg a vámpír.
- Oké, de hogyan? Nem járhatjuk körbe az összes lakást. - mondtam.
- Csináljunk hirdetőlapokat és osszuk szét őket.
- Nem rossz, csak az a baj, hogy a hirdetést és a plakátragasztást tiltja a törvény a suli területén.
- Akkor van jobb ötleted? - kérdezte tőlem a vámpír.
Egy időre elgondolkodtam. Semmi sem jutott az eszembe. A kismacskák egyre hangosabban kezdtek el nyávogni. Leugrottak az ölünkből a zöld fűbe és az iskola épülete felé iramodtak.
- Hé! Várjatok! - kiabáltam utánuk.
Hát persze, hogy nem álltak meg. :D Elliottal utánuk eredtünk. Befutottak a suliba. Követtük őket fel a lépcsőn, egészen az igazgatói irodáig. Bekopogtunk. Harlekin nyitott ajtót.
- Sziasztok! Valami gond van? - kérdezte.
- Jónapot uram! Láttunk két kismacsát a parkban. Követtük őket és elméletileg most az irodájában vannak. - magyarázta Elliot.
Az igazgató nem szólt semmit, csak beengedett minket az ajtón. A cicák ott ültek egymás mellett egy kicsi szőnyegen.
- Rájuk gondoltok? - kérdezte Harlekin.
- Igen, ők voltak azok. - válaszoltam.
- Ők az őrszemek. - mondta az igazgató a kiscicákra utalva.
- A micsodák? - kérdezte Elliot értetlenül.
- Őrszemek. Én hozattam őlet, hogy figyeljék az iskola diákjait. A külsejük ne tévesszen meg senkit, mivel az egész szabálykönyvet kívülről tudják. Ha én, vagy a tanárok nem tudunk mindenhol ott lenni, akkor ők a hasznunkra válnak. Az iskola összes diákját ismerik, így elég egyetlen szabályszegés és már futnak is hozzám a személy nevével és bűnével. A fekete Anubis, a fehér pedig a Jade nevet kapta. - magyarázta az igazgató.
- És ő? - kérdeztem, közben egy tucat papír alá mutattam.
- Ő Pandora. - válaszolta az igazgató.
- Éjjel és nappal is szolgálatban vannak. Az megengedett nekik, hogy a diákoknál pihenjenek, ha elfáradnak. Ezt külön nektek mondom, mivel ti már ismeritek őket. Remélem nem gond, ha részben rátok bízom a macskáimat.
- Nem, dehogy. Bármikor szivesen látjuk őket. - válaszoltam.
Ugyan ki tud ellenállni egy tucat kiscicának? :)
Ha most így jobban belegondolok, akkor ha Tildát rajta kapják valamin, könnyen ki lesz rúgva, szóval nem kell nekünk bepiszkolni a mancsunkat. Tökéletes. *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése