28. fejezet - Rémálom
Ez a reggel nagyon pocsék. Nem tudok kimászni az ágyból. Kegyetlenül fáj a fejem, szédülök és a szemeimet is alig bírom nyitva tartani. Elliot nélkülem ment ma tanulni. Délután az osztályfőnökkel és az igazgatóval tért vissza tanítás után.
- Veled meg mi történt? - kérdezte elszörnyedve az osztályfőnököm.
- Magam se tudom. Azt hiszem beteg vagyok. - válaszoltam suttogva.
Na igen, beszélni és mozogni is alig bírok.
- Jobb lesz, ha megkeresem az iskolaorvost. - mondta az igazgató és kilépett az ajtón.
Elliot leült mellém az osztályfőnökkel együtt és vártuk a dokit. Pár perc elteltével meg is érkezett Harlekin kíséretében.
- Jónapot! Hallom itt valaki beteg. Ki az a szerencsétlen egyed? - kérdezte.
Elliot rám mutatott. Odébb léptek, a doki pedig odajött hozzám kivizsgálni. Persze a szokásos...megnézte a torkom, lemérte a lázam stb... Dolga végeztével aggodalom ült ki az arcán.
- Hát lányom, nagyon sajnálom, de neked egy nagyon súlyos betegséged van. Szerencsére nem fertőző, de halálos. Mindent megteszek, hogy kigyógyulj belőle. - mondta.
- Mi a betegség neve? - kérdezte Elliot.
- Farkasnátha. A gyógyítással van egy kis gond. Nem tudok éjjel nappal mellette lenni, ezért szükségem lesz egy kis segítségre.
- Majd én vállalom. - mondta Elliot.
- Rendben fiam, rendes tőled.
Az orvos visszament a laboratóriumába, hogy bekeverje nekem a gyógyszert. Két óra elteltével visszatért egy 2 literes laboratóriumi lombikkal. Az utasítás szerint naponta 5-ször kell 1 kortyot innom belőle. Az orvos lelépett és az éjszakára Elliotra bízott engem. Szép lassan besötétedett. Elaludtam...
Egy kisebb kastély előszobájában állok fekete ünnepi ruhában. Egy folyosón találom magam, melynek falai tele vannak festett képekkel fehér farkasokról és farkasdémonokról. Végig megyek a folyosón. Nemtudom, hogy miért, de a képeken lévő személyek nagyon ismerősnek tűnnek. A kastélyban eluralkodott a sötétség. Leszállt az éjszaka. Kimegyek a kastélyból. Ott állok a küszöbén. A kastély egy erdő közepén áll. Csak csendben nézem a sötét fákat az éj leple alatt. A Hold ragyog az égen, csillagaival uralja az éjszakát. Mindent elárasztanak kék fényeikkel. Magam elé bámulok. Egy fekete alak jelent meg velem szemben. Nem merek mozdulni. Még a vér is megfagy bennem. A fekete, ismeretlen alak felmutat az égre. Borulni kezd. Sötét felhők takarják el a csillagokat és a Holdat. Egyre több és több villám súlyt le az égből a sűrű erdőbe. A fák kigyulladtak. A fekete alak ismét rám nézett. A kastély legmagasabb tornyára mutatott. Belecsapott a villám, az égő torony pedig ledőlt mellém. Nem tehettem mást, muszály volt futnom. Az égő erdőbe menekültem, mert más kiút nem volt a számomra, nem mitha ez tűnt volna a legjobb megoldásnak. Mi történik?! Csak futottam és futottam egyre mélyebbre az erdőben. Feltűnt mellettem néhány fehér farkas. Velem együtt menekültek. Átváltoztam farkassá és követtem őket. Kigyulladt a bundájuk és mind odavesztek...
Sírva riadtam fel. Csak egy álom volt. Elliot befeküdt mellém az ágyba.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi, csak egy rossz álom. - válaszoltam.
A vámpír letörölte könnyeim. Ideje volt bevennem a gyógyszerem. Ezután Elliottal aludtam.
Futottam, ahogy csak bírtam. Reméltem, hogy élve kijutok a lángok közül. Nem sikerült.. Egy barlangban bújtam el. Ott rejtőztem 3 hétig. Mikor kimásztam onnan teljes pusztulást láttam. Az erdőből nem maradt más, csak hamu. A kastéjból is csak romok maradtak. A farkasok megkövesedett csontváza ott hevert a porban. Rajtuk kívül más erdei állatok és lények maradványai is a földön voltak. Egyedül maradtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése