25. fejezet - Hornblasia családja

25. fejezet - Hornblasia családja

,,Egy gazdag családban nevelkedtem. A stílusunkat a gótika határozta meg. Az erdő közepén, egy kastélyban éltünk. Én, a szüleim és a nagyszüleim.

Ő itt az édesanyám, Calista Wolf:

 

Csodálatos nő volt. Megtanított a szépség minden csínyjára, a csábítás mesterségére és a szeretetre. Mindig egymás fűzőjét kötöttük be és olykor egymást is sminkeltük. Lehet, hogy furán hangzik, de szinte mindig együtt fürödtünk. Ha a szépségápolásról volt szó, akkor mindig egymás mellett voltunk. A ,,Calista" név annyit jelent, mint ,,legszebb nő".

Ő az édesapám, Lycidas Wolf:

Ő az életem első szerelme. Csodálatos ember volt. Felnéztem rá. Értett a mágiához. Ő volt az, aki megtanított engem az alakváltásra. A zenében is jártas volt. Tőle tanultam meg zongorázni és hegedülni. Minden egyes hétvégén zenéltünk, vagy az erdőben bujdostunk farkasalakban. Neve jelentése ,,ifjú farkas".

A nagyanyám édesanyám feléről, Bijou Wolf:

Ő az ékszereivel ékeskedett. El is látott velük rendesen. Adhatott belőlük bármennyit, neki akkor is rengeteg maradt. Azt mesélte nekem egyszer, hogy lánykorában mániákus gyűjtögető volt és azóta is megmaradtak az ékszerek. Úgy vigyáz rájuk, mint szeme fényére. A ,,Bijou" név jelentése ,,ékszer".

Édesanyám feléről a nagyapám, Ozul Wolf:

Jártas volt a zenében, így ő tanított meg játszani hegedűn és zongorán. Szinte életem második szerelmeként tekintek rá. Ha látta, hogy unatkozok, akkor lehívott a szobámból a nappaliba zongorázni. Mindig örömmel mentem vele. A neve jelentése ,,árnyék".

Édesapám feléről nagyanyám, Kolfinna Wolf:

Sok napernyője volt. Az egyiket közülük nekem adta. A mi családunkban a fehér bőr a lelki tisztaságot és a nemességet jelentette, ezért kellett napsütésben a napernyő használata. A fehér bőr megőrzése főleg Cassandrának volt a legfontosabb. Egyetlen bőrhibát sem tűrt el egyik családtagunk bőrén sem, ezért jóformán mindenkit szemmel tartott. Vigyázott a bőrünkre helyettünk is. A ,,Kolfinna" név jelentése ,,fehér hölgy".

Végül bemutatnám édesapám feléről a nagyapámat, Magna Wolf:

Tudtommal édesapám tőle örökölte jóképűségét. Magna a Hold varázslataihoz értett a legjobban. Minden egyes teliholdkor aktivált egy boszorkányrúnát. A leggyakoribb aktivált rúna a védelem volt. Meg akarta védeni a családunkat, de azt sosem tudtam meg, hogy mitől, míg el nem jött... A ,,Magna" jelentése ,,közelgő Hold"."

Elliot kilépett a fürdőszobából, de én még mindig nem tettem le a könyvet. A szobatársam mögém osont és belenézett a könyvbe.
- Azta! Ki ez? - kérdezte a vámpír az egyik képre mutatva.
- Ő Hornblasia apja. - válaszoltam.
- Nem vagyok meleg, de nagyon jól néz ki.
- Oh, szóval tetszik? - kérdeztem vigyorogva.
- Mondom, hogy nem vagyok meleg! - mondta eréjesebben.
- Jolvan na. Nyugi. - nevettem.
Becsuktam a könyvet, félre tettem az éjjeli szekrényemre és bementem a fürdőszobába mosakodni és felöltözni. Mikor visszatértem a szobába Elliot az ágyamon fekve olvasgatta a könyvet. Gondolom ahol én abbahagytam, onnan folytatta.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
- Gondoltam beleolvasok. Elég érdekes. Most hol tartasz? - kérdezte.
- Hornblasia másik nagyapjánál hagytam abba.
- Oh.. Akkor én tovább olvastam. Akkarod tudni mi lesz benne? - kérdezte vigyorogva.
- Nehogy elmond! Utálom a szpojlereket! - modtam hisztérikusan.
- Na szóval arról van szó, hogy Hornblasia.......
Megfogtam két párnát és a füleimre nyomtam őket.
- NEM HALLOM! LALALALALAAAAA!!!
- ........és a családja...... - folytatta vigyorogva.
- LALALALALALALAAAAAAALALALLAAA!!! SALALALALAAAAA!!!
Addig csináltam ezt, míg abba nem hagyta a mondandóját. A vámpírt lerugdostam az ágyról, kikaptam a kezéből a könyvet és tovább olvastam.

,,A mágia mindenkire nagy hatással volt. Minden egyes holdfogyatkozáskor és vérholdkor kimentünk a ház elé fekete köpenyben, felsorakoztunk és egyre mélyebbre merészkedtünk az erdőbe. Igazából egy temető volt a célunk. Mikor odaértünk körül álltuk a temető közepén levő kis oltárt és imádkoztunk az elhunytak lelkéért. Az a temető a miénk.

Oda temetjük el már régóta halott családtagjainkat. Bizony. A kastély, melyben most élünk a Wolf família otthona már réges rég. Ha jól tudom, akkor a kastélyunk már 350 éve áll rezzenés nélkül a helyén. Ez idő alatt 8 alkalommal volt felujítva. Ahogy a családunk tagjai kevesebben lettek, úgy a kastély mérete is egyre kisebb lett. Azért szomorú, hogy annó 30 ember élt a kastélyban, de mostanra csak 5-en uraljuk az épületet. Képzeld el, hogy a kastély mekkora lehetett 30 fővel a mostani méretéhez képest.

A szertartásokon most ezért az 30 (és még több) családtaghoz imádkozunk. A szertartáson az ima után megtartjuk a kört és együtt kántálunk a holtaknak. A szöveget sajna nem írhatom le nektek. Ez családi titok, nekem pedig muszály ezt megtartanom.

Számunkra fontosabb volt a holtak jólléte, mint a sajátunk. A holtak oltalmazói vagyunk. Ahogy a temetőt és a kastélyt, ugyanúgy az erdőt és a benne élő lényeket is mi uraltuk. A hétköznapjaink teljesen átlagosan teltek. Dolgozni nem mehettünk át az Embervilágba, ugyanis ott már teljesen más a helyzet. Míg mi úgy viselkedünk, mint egy úri család, addig ők már rég a technika szolgái, így veszélyesen kitűnnénk a tömegből. Inkább maradunk egyedül a mennyben, mint emberekel a pokol bugyrai közt. Tudjuk az átjárót a két világ között, de sosem használjuk. Mindenkinek jobb, ha az emberek mit sem sejtenek a Wolf családról, a farkasdémonok kilétéről és történetéről."

Félre tettem ismét a könyvet és Elliottal kimentünk a parkba. Az egész napot ott töltöttük. Persze ő is beleolvasott a könyvbe, így volt miről beszélgetni.
Körülbelül fél óra elteltével megjelent mellettünk két aranyos kiscica. Egy fekete és egy fehér. Mit akarnak?

24. fejezet - Hornblasia fivére

24. fejezet - Hornblasia fivére

Vasárnap reggel van. Elliot arcával találtam szembe magam. Először megijedtem, de eszembe jutott, hogy csak a pizsamaparti miatt aludtunk együtt.

Próbáltam kimászni a vámpír karmai közül, de nem sikerült. A csajok is lassan ébredezni kezdtek. Eliz fölénk ereszkedett és kezdetét vette a reggeli piszkálódás.

- Aww de édesek vagytok. - suttogta nekem szinte alig hallhatóan.

- Kuss. Meg se szólalj... - suttogtam vissza.

- Mit csináltatok tegnap éjszaka? - kérdezte vigyorogva.

- Semmit. - válaszoltam morcosan.

- Perszeee... - tovább idegesített.

Elliot ébredezni kezdett. Kinyitotta az egyik szemét és ijedten meredt rám. Azonnal eleresztett...

- ÁÁÁÁÁ!!! MIT KERESEL AZ ÁGYAMBAN?!

- Au! A fülem! Ne kiabálj!

A többiek is felriadtak.

- De mit keresel itt?! - tudakolta továbbra is hisztérikusan.

- Pizsamaparti. Rémlik? - kérdeztem unott arckifejezéssel.

- Jaaa... Már emlékszem. Még rántottalak be az ágyba.

Na igen...ezt nem kellett volna mondania...

- Jaj Ittenkém de cukiii!!! - akadt ki Rebeka, mintha fangörcsöt kapott volna.

- Kussolj! Nem történt semmi! - szólt a bukott angyalra Elliot.

Veronika és Eliz is teljesen oda volt. Nem értem, hogy mi ezen olyan ,,cukiii". Elliot csak a barátom és semmi több, de asszem ebből a kínos szituációból már nem magyarázzuk ki magunkat. Mindegy. Nem az a lényeg, hogy mások mit gondolnak rólunk, hanem az, hogy mi mit gondolunk magunkról.

A lányok lassan leléptek. Utolsónak Veroni ment ki az ajtón.

- További jó szórakozást. - mondta a vérfarkas, kacsintott egyet majd kuncogva távozott.

Elliottal még mindig ágyban voltunk. Nem akartunk felkelni. Csak csendben feküdtünk egymás mellett.

- Hát ez ciki volt. - sóhajtottam.

- Hát jah... - ezt úgy mondta, mintha nem akarta volna kimondani.

- Nahát, mi volt ez a hangnem? - kérdeztem vigyorogva.

- Ách semmi. - válaszolta mosolyogva.

Kimászott az ágyból és bevette az irányt a fürdőszobába. Én átmásztam a saját ágyamba, ölembe vettem Hornblasia könyvét és olvasni kezdtem.

,,Azt még elárulnám a családomról, hogy van, vagyis volt egy fivérem. Hornblas volt a neve. Már egy ideje halott. Nem volt szerencsém megismerni őt. 6 év van köztünk. Tudtommal 5 évesen halt meg és erre 1 év elteltével jöttem én a világra. Azt se tudom pontosan, hogy hogyan nézett ki. A szüleim nem tudtak róla sokat mesélni. Csak annyit tudok róla, hogy imádta a zenét. A nevét Hornblas démontól kapta, aki a zene patrónusa, tehát nem véletlen a zene iránt táplált szerelme. A szüleimnek hatalmas veszteség volt egyetlen gyermekük elvesztése. Abban a korban egy fiú gyermek igazi kincsnek is számított. Abban reménykedtek, hogy újra fiú fog születni, de nem így történt. Itt jöttem a képbe én. Arra gondoltak, hogy Hornblas lelke újraszületett bennem, ezért lettem én Hornblasia. Ezzel csak egy gond van: a bátyám nem bennem született újra. Akárhogy is legyen, de megkeresem az egyetlen fivéremet, vagy legalább a lelkét. A holtteste nem került elő. Senki sem tudja, hogy pontosan mi történt vele. Csak annyit tud mindenki a családban, hogy egyik reggel a fivérem helyett az ágyban vérfoltok díszlekedtek, a szoba ablaka pedig tárva nyitva volt. Az ablak alatt egy hatalmas vértócsa volt az udvarban, de a holttest sehol sem volt. Mindenhol keresték, még az erdőbe is kimentek, de semmi. Meg akarom őt keresni. Látni akarom őt. Meg akarom ismerni. Mindent tudni akarok róla. Volt már olyan érzésed, hogy olyan embert szerettél, akit nem is ismersz, de még soha nem is láttad és nem ismered a történetét? Ebben a helyzetben vagyok most. Nem ismerem és soha nem is ismertem a bátyám, de szívből szeretem őt. Fura érzés, de ez van. Meg akarom őt keresni. Egyszer úgy is rátalálok, találkozok vele és akkor végre lesz alkalmunk beszélgetni, mint testvér a testvérrel. Sok olyan éjszakám volt, hogy csakis érte aludtam el sírva. Minden egyes éjszaka gyújtok neki gyertyát. Fogalmam sincs, hogy milyen ember volt, vagy hogy milyen ember lehetett volna belőle. Jó, vagy rossz? Nem tudom, de szeretem őt. Mi lett volna, ha nem veszett volna oda? Hogyan kezelt volna engem, mint kishugát? Tanított volna engem bármire is? Segített volna nekem bármiben is? Vigyázott volna rám, vagy inkább ellökött volna engem magától? Szeretett volna? Kérdéseimre a választ tán sosem fogom megtudni, de én nem adom fel. Akár a föld alól is előkerítem szeretett bátyámat, még ha belepusztulok is. Drága fivérem, ez most neked szól, még ha nem is jut el hozzád ez az apró kis üzenet: Előbb, vagy utóbb, de megtalállak. Szeretlek bátyám. Tényleg. Komolyan. Szívből."

23. fejezet - Pizsamaparti

23. fejezet - Pizsamaparti

Szombat van. Tegnap megegyeztünk a csajokkal, hogy ma este tartunk egy pizsamapartit, ami azt is jelenti, hogy ma éjszaka nálunk alszanak. Elliot ajánlotta fel, hogy nálunk legyen a parti, csak még az alvóhelyet kéne megoldanunk.

Lassan beesteledett. Körülbelül 18 óra felé járt az idő. A lányok még nem érkeztek meg. Elliot úgy döntött, hogy mielőtt még megjönnének, gyorsan lezuhanyozik. Aham...persze... Amilyen gyorsan bement a fürdőszobába, ugyanolyan gyorsan hátrált ki onnan. A hideg rázta.

- Mivan? Mi történt? - kérdeztem.

- Pók van a tükör felett. - válaszolta.

Undor ült ki az arcán.

- Félsz a pókoktól?

- Nem, csak utálom őket. - válaszolta, majd rávetette magát az ágyra és ott borzongott.

- Jaj hadd már abba! Nem fog megenni!

- Akkor menj be te!

-  Dehogy megyek!

Köztudott, hogy én se vagyok oda a pókoknak nevezett szőrös lábú kis szörnyecskékért. Fuuuj... Megfogtam Elliot karját, kihúztam az ágyból és belöktem a fürdőszobába. Legalább is próbáltam...

- NEEE!!! HAGGY!!! ERESSZ EL!!! - kiabálta, közben kitámasztotta magát az ajtó keretére, hogy ne tudjam belökni őt a ,,veszélyes zónába".

- De pedig bemész! Te vagy a férfi! Neked kell kinyírnod!

- NEM! ERESSZ EL DE AZONNAL!

Feladtam és elengedtem. Mikor azt hitte, hogy megúszta a dolgot, gyorsan belöktem a fürdőszobába és becsuktam mögötte az ajtót.

- ÁÁÁÁÁ!!! ENGEDJ KI!!! ENGEDJ KIII!!!

- Addig nem, míg agyon nem csaptad!

- ENGEDJ KI!!! MEGMOZDULT!!!

Tudtam, hogy ez nem használ, így inkább kiengedtem, mielőtt még sokkot kap ott helyben.

- Adj egy papucsot! - mondtam neki eréjesen.

A kezembe nyomta a papucsát, majd bementem a fürdőszobába. Azonnal kirohantam onnan.

- ELTÜNT!!! - kiabáltam hisztérikusan.

Abban a  pillanatban valaki kopogott az ajtón. Rebeka volt az. Beengedtük. Pizsama volt rajta, a kezében a kispárnája és a pakróca. Nem fél a pókoktól, úgyhogy beküldtük a ,,halálcsapdába", hogy végezzen a bestiával. 7 perc után megtalálta és kinyírta. Elliot végre nyugodtan mehetett zuhanyozni. Ekkora felhajtást egy pók miatt még sosem láttam... :D Rebeka csak nevetett rajtunk.

Idővel a többiek is megjöttek pizsiben, kispárnával és pakróccal. Eliz még rágcsát is hozott. A pakrócokat mindenki leterítette a földre maga alá, a párnákat pedig körbe raktuk. Hasonlított egy kisebb párnatáborra. Cukik voltunk.. :3

Lassan Elliot is végzett a zuhanyozással. Én már rég lezuhanyoztam, ahogy a csajok is. Egyedül az volt a ciki, hogy a vámpír egy szál törölközőben jelent meg előttünk.

Hozzá vágtam a kispárnámat.
- NA HÚZZÁL VISSZA A KÖPENYEDÉRT, VAGY KAPSZ MÉGEGY PÁRNÁT!
Na igen.. Nem korrekt, ha mindenki előtt mesztelenkedik.
- Jó, de a köpeny itt van. - magyarázta.
Hozzávágtam a köpenyt, bekergettem a fürdőszobába és becsaptam neki az ajtót, majd visszaültem a lányok közé.
- Hűha... Liza, van szived így visszakergetni? A helyedben én örültem volna, ha így látom. - mondta Veronika.
- Lehet, hogy te igen, de én nem tűröm a meztelenkedést lányok előtt. - válaszoltam.
- És ha nem lettünk volna itt? - kérdezte Eliz kacsintgatva.
- Akkor sem! - vágtam rá nevetve.
Elliot visszatért és ő is leült közénk.
- Nah, most mi legyen? - kérdezte.
- Játszunk valamit! - mondta Rebeka.
- Vagy meséljünk rémsztorikat. - ajánlottam.
Úgy döntöttünk, hogy a rémsztorikat későbbre haggyuk, mikor a Nap már teljesen lenyugodott. Majd 22 órakor meséljük a történeteket. Addig ,,Felelsz, vagy mersz?"-et játszottunk. A régi jó klasszikus... :D Rebeka kezdte.
- Eliz! Felelsz, vagy mersz?
- Felelek.
- Oké. Akkor.. hmm... Szagoltál már büdös sajtot? - kérdezte Rebeka vigyorogva.
- Nem és nem is tervezem. - válaszolta Eliz zavartan.
- Pedig most van rá alkalmad! - jelentette ki Rebeka és Eliz orra alá nyomott egy büdös sajtot, melyet egy zacsiban tartott.
- ÁÁÁ!!! FUJ!!! - Eliz a párnájába temette az arcát, mi meg csak nevettünk rajta.
Most Eliz kérdezett.
- Veronika! Felelsz, vagy mersz?
- Merek.
- Nyald meg a falat.
Megtette. Fehér lett a nyelve.
- Liza! Felelsz, vagy mersz? - kérdezte tőlem Veroni.
- Merek. - mondtam büszkén.
- Csókold meg Elliot nyakát. - mondta a vérfarkas vigyorogva.
Na erre nem számítottam. Mindegy. Megtettem. A vámpír teljesen elvörösödött. Tiszta cuki volt. :D
- Rebeka! Felelsz, vagy mersz? - kérdeztem.
- Felelek.
- Mit gondolsz Tildáról?
- Ez most komoly?! Nehezebbet nem tudtál volna kitalálni?! Tilda egy mocskos, gőgös kis banya. Ostoba liba, aki túl sokat képzel magáról a tiszta vérűek közt. Tehetségtelen szajha. Nem is értem, hogy hogyan kerülhetett ebbe a suliba.
Na itt kezdődött a Tildáról szóló beszélgetésünk.
- Egyszer engem félre hívott és azt mondta, hogy elintéz téged. - mondta nekem Eliz.
- Oh tényleg?! Mielőtt még csak egy lépést is közeledne felém én már rég mágján égetném azt a mocskos banyát. - mondtam felbőszülve.
- A másodikosoktól hallottam valami pletykát. - mondta Veroni.
- Te ismered a másodikosokat? - kérdezte a bukott angyal meglepődve.
- Igen, de csak azért, mert az egyik ismerősöm ebben a suliban másodikos. Azt hallottam, hogy Tilda ide könyörögte magát a suliba. Mármint mikor az első nap vele együtt idejöttünk, az igazgató úgy döntött, hogy visszaküldi az Embervilágba és minden emlékét kitörli Diamond Schoolról. Tilda ezt megakadájozta azzal, hogy megígérte az igazgatónak, hogy igyekezni fog és nem fog belekötni a többi diákba. Persze ezt a második ígéretét nem tartotta be. Ha ez kiderül, akkor kirúgják. - mesélte Veronika.
- Én a helyedben már rég elmondtam volna az igazgatónak, hogy megszegte az ígéretét a banya. Már nem lenne itt és nem enné az idegeinket. - mondta Elliot.
Na igen. Elliot a cselkevések nagy mestere. Erre az utóbbi napokban jöttem rá. Vannak olyan napjai, mikor gondolkodás nélkül cselekszik, de mégsem képes a hibázásra.
- Egyszer úgy is kiderül. - legyintett Rebeka.
Megállapodtunk abban, hogy 2 hét múlva kirúgassuk Tildát. Lehet, hogy nagy lépés elé nézünk, de megéri, még ha a banya egész életünkre el is átkoz. Meg kell szabadulnunk tőle, mert ez nem mehet így tovább.
Még egy darabig elvoltunk ezzel a ,,Felelsz, vagy mersz?" játékkal. Lassacskán elérkezett a rémsztorik ideje is. Én kezdtem a mesélést.
- A történetem címe ,,Halálmadár". Volt egyszer egy falu, melyben furcsa dolgok történtek. Egy család épp abba a faluba költözött. Ez a család nagy és gazdag volt, így a falu szélén a családfő építetett egy nagy palotát. A család 26 személyből állt: 2 nagymama, 2 nagypapa, 3 házaspár és 19 gyermek. Minden gyermeknek külön szobája volt. A falusiak irigyek voltak a családra. Egy nap az egyik házaspár 7 gyermekkel elment sétálni a faluba, de egy öregasszony kis idő elteltével megállította őket az uccán. ,,Vigyázzatok magatokra! Ebben a faluban kinek házára halálmadár száll, annak családjából egy személy meghal!"-mondta az öregasszony. A család tagjai nem hittek neki. Mire hazaértek a sétáról, látták, hogy egy koporsót cipelnek ki a kastályból. Az egyik gyermek legurult a lépcsőről és azonnal szörnyet halt. Felnéztek a palota legmagasabb tornyára. Odafenn egy bagoly ült. Az egyik apa hozott egy puskát és lelőtte a madarat. 3 héttel később... 8 bagoly ült a tornyon. 5 gyermek francianáthában és 3 gyermek pedig tüdőgyulladásban halt meg. Ezúttal mind a 3 apuka kiment puskával és lelőtték a madarakat. A baglyok fellázadtak és mind a tetőre szálltak. A családból csak egy anyuka maradt meg. Egy nap a nőt meglátogatta az az öregasszony, aki a családot figyelmeztette. ,,Én megmondtam."-mondta. A nő csak bólogatott. ,,Rendben...akkor most te következel!"-mondta az öregasszony. Átváltozott bagollyá és darabokra szaggatta a nőt. A kastély még mindig üresen áll, de olykor még hallani lehet a nő vérfagyasztó sikoját...
- Na asszem megváltozott a véleményem a bagollyal szemben. Basszus.. - mondta Rebeka.
Ez a sztori nem is volt annyira ijesztő, de Rebeka valahogy túlzottan átélte, vagy csak én meséltem hatásosan. :D A következő történetet Eliz mondta el:
-  A pszichopata. - mondta a történet címét hatásosan, majd folytatta. - Sötét este volt. Molly egyedül ülve a szobájában olvasta az újságot. Talált egy cikket egy pszichopatáról, aki állítólag a környéken járkál. Molly biztos volt abban, hogy ez csak egy mese, hogy többen vegyék meg az újságot. Miközben ez a gondolat járt a fejében mind a 9 kutyája elkezdett ugatni az udvaron. Mivel telihold volt a lány biztos volt benne, hogy csak a Holdat ugatják. Eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, ezért elindult kifelé. Molly kopogást hallott az ablakokon. De az volt a legkülönösebb, hogy az egyik ablak jobban zörgött, mint a többi. Odament és kinézett rajta. Zuhogott az eső. Nem sok mindent látott, mert nagyon sötét volt és az esőcseppek teljesen elhalványították a képet. Az ablakon néhány vörös csepp is megjelent. Molly nem tudta, hogy mi okozhatja ezt, de mégis bátran indult kifelé. Eszébe jutott, hogy vihetne egy esernyőt is, hogy el nem ázzon. Visszament, hogy megkerese. Mire visszaért az ajtóhoz az ablakot már teljesen elborítoták a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabul, egy kissé megrettenve indult kifelé. Amint kilépet a házból az egyik kutyája rohant nyüszítve felé. A lány nem értete, hogy miért csak egy jön, hol lehet a többi? A kutya bátortalanul indult el Molly előtt. Vajon mi lelte a kutyát és a többit? A kutya a kert végébe vezette ahol Molly meglátott egy nagy lyukat a kerítés aljában. Lehet, hogy a kutyák elszöktek? A kutya indult tovább a kerítés mellett és egy bokornál állt meg. A lány elborzadt a látványtól. A föld csupa vér volt és a bokor mellett két kutya feküdt holtan. A kutya tovább ment, Molly pedig követte őt. Egy fánál álltak meg. Ott további kutyatetem feküdt a vérben. A kutya félve ment tovább Mollyval. A ház fala mellett mentek el. A kutya tovább akart menni, de muszáj volt megállnia, ugyanis a lány megdermedt a látványtól. Újabb kutyák, fölötük pedig a vérrel borított ablak. Molly mostmár értette, hogy mik voltak azok a vörös cseppek. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nyüszítés hallatszott. A lány a ház másik végébe szaladt. Ott feküdt a halott kutya a vérben. A tettes még a közelben van. Molly megfordult, hogy visszamehessen a házba, de a pszichopatával találta szembe magát. Hirtelen szúró fájdalmat érzett. Valami hideg és éles szúródott az oldalába. A földre zuhant és örökre ott maradt...
- Ez olyan állatkínzós sztori volt. Én kifejezetten állatvédő vagyok. Nem is Mollyt sajnálom a történetedben, hanem a kutyákat. - mondta Veroni.
Na igen. Én is valahogy így vagyok ezzel. Elliotnak is eszébe jutott egy rémtörténet, így ő is elmondta:
- Fekete rózsa. Élt egyszer egy család: apa, anya és két leány. Az apa minden egyes reggel elment a pékségbe friss kenyeret venni. A pékséggel szemben egy virágbolt állt. A férfi bement a virágüzletbe. Gyönyörű virágokkal találta szemben magát. Mikor körülnézett, megpillantott egy csodálatos szépségű fekete rózsát. Kenyér helyett inkább a rózsát vette meg. Mikor hazaért, a családja nagyon mérges volt rá. Ugyan mihez kezdenének egy szál rózsával? Viszont mikor megpillantották, a rózsa szépségétől elállt a lélegzetük. Lassan nyugovóra tértek és a fekete rózsát a két lány szobájába tették. Az éjszaka közepén a férfi sikoltást hallott a lányok szobájából, de nem törődött vele. Reggel az egyik lány holtan feküdt az ágyában. Valaki elvágta a torkát. Hosszú és szomorú temetést rendeztek. Gyászolás ként ismét egy fekete rózsát vellek, melyen a halott lány ágyára helyeztek. Aznap éjjel ismét sikoltást hallott a férfi,de ezt is elengette a füle mellett. Reggel már a másik lányt találták holtan elvágott torokkal az ágyában. Ezt is szomorú temetés követte és ismét vettek egy fekete rózsát, mely ezúttal a konyhában lett elhelyezve. Aznap éjszaka az asszony kiment a konyhába. A férj holtan találta őt a konyha padlóján egy vértócsában. Ismét temetés és ismét egy fekete rózsa, melyet a férfi a felesége párnájára tett. A férfi megfogadta, hogy megöli családja gyilkosát. A párnája alá egy kést tett. Éjszaka látta, hogy a rózsából egy kéz nyúl ki egy hatalmas tüskével a markában. A férfi kihúzta a párnája alól a kést és levágta a kezet. Hatalmas sikoltás rázta meg az egész házat és a fekete rózsa porrá vált. Másnap reggel az ember látta, hogy a virágárus egyik keze le van vágva...
Eddig ez a sztori tetszett nekem a legjobban. Lehet, hogy a sztori nem Elliot fejéből pattant ki, de elég hatásosan sikerült elmesélnie. A következő mesélő Rebeka volt:
-  Amikor a húgom megszületett, engem a bátyám szobájába költöztettek. Az én szobámból gyerekszobát csináltak. Utáltam a bátyámmal lakni! Az a fajta testvér volt, aki szerette rémisztgetni a kisöccsét. Késő éjszaka, mikor nyikorgó hangokat hallottam és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a félelmetes tekintetével, melyet mindig is gyűlöltem. És a ruhája...azóta ezt viseli, mióta a padláson felakasztotta magát...
Rövid történet volt, de mindegyikőnknek tetszett. Persze ez a sztori nem Rebekával történt meg, de úgy mesélte el, mintha átélte volna a történteket.
- Asszem egyenlőre elég volt a rémsztorikból. Mindenki hirtelen olyan búváb@szott lett. - mondta Eliz.
- PÁRNACSATAAA!!! - kiáltotta Rebeka.
Mindenki felkapta a párnáját és püfölni kezdtük egymást. Elliot, fiú létére beszállt ebbe a gyerekes, kislányos játékba. A vámpír lefogott, a csajok pedig püföltek engem a párnákkal. Sok erőlködés után kiszabadultam Elliot karmai közül, felkaptam egy párnát és csapkodni kezdtem a csajokat. A vámpír persze próbált lefogni, de nem járt sikerrel. Párszor képen töröltem őt azzal a cuki kis fekete párnámmal. A csata végén mindenki kidőlt. Elfáradtunk. A csata eredménye döntetlen. El kellett döntenünk, hogy ki hol fog aludni. Mivel öten vagyunk, ezért az ágyamat Veronikának és Eliznek adtam. Rebeka a földet választotta alvási helyének, én pedig Elliot mellett fogok aludni. Elliot szokásának híven boxerben alszik, én és Rebeka pedig fehérneműben és egy pólóban. A vérfarkasok pizsamában maradtak.
Mindenki lefeküdt már, de én még mindig ott álltam az ablaknál és a csillagokat néztem. Tudtommal mindenki aludt, de tévedtem.
- Liza, gyere aludni. - súgta nekem Elliot az ágyból.
- Mindjárt megyek. - válaszoltam és tovább kémleltem a csillagos eget.
- Gyere már. A csillagok akkor is ott maradnak, ha nem vigyázol rájuk. - bohóckodott a vámpír.
Odavonszoltam magam az ágyhoz, de még nem feküdtem be Elliot mellé. Egy kissé fura nekem egy fiúval aludni.
- Jaj gyere már... - mondta Elliot, megragadta a karom és az ágyba húzott maga mellé.
Ijedten néztem rá.
- Csak nem félsz tőlem? - kérdezte vigyorogva.
- Dehogy! - válaszoltam zavartan.
- Akkor miért nézel így rám?
- Mert nem szoktam meg, hogy srácok húzkálnak be maguk mellé az ágyba. - válaszoltam hidegen.
- Akkor jobb lesz, ha mostanság hozzá szoksz. - válaszolta Elliot.
Másnap reggel...

- Baszki...

22. fejezet - A rajzolás megtanít látni

22. fejezet - A rajzolás megtanít látni

- Hát a mai nap is unalmas lesz. - sóhajtottam reggel.

Elliot semmit se szólt. Csak elmentünk szótlanul a teraszra reggelizni, majd az  osztályterembe mentünk. Tájkép rajzolása a feladat. Ez alatt mindenki arra gondolt, hogy majd odaülünk az ablakhoz és úgy oldjuk meg, de nem. A tanárúr kivezetett az erdő közepére, majd azt az utasítást adta, hogy mindenki keressen valami számára szép helyet és rajzolja le. Én a hegyeket választottam, a többiek nyom nélkül felszívóstak mellőlem. Nekifogtam a rajzolásnak.

Fél órával később...

- Hát te meg mi a csodát keresel itt egyedül?! - kérdezte egy kentaur meglepődve tőlem.
- Rajzolok. Segal tanárúr mondta, hogy keressünk egy helyet, melyet lerajzolunk tájképnek.
- Oh, értem. Nézhetem, ahogy rajzolsz?
- Persze. Legalább nem leszek egyedül - válaszoltam boldogan.
Leült mellém, én pedig folytattam a munkámat. Itt-ott néha beleszólt.
- Figyelj az arányokra! Az a hegy ott egy kicsit arrébb van a másiktól! - mondta.
- Nincs arrébb!
- De igen. Nézd csak meg alaposabban!
Igaza volt. Kijavítottam a hibát, de utána megint szóvá tett pár dolgot.
- A fákat nem így rajzoljuk.
- Akkor hogy? - kérdeztem.
- Muti azt a rajzot. Megrajzolok neked egy fát, hogy tudd hogyan kell.
Átnyújtottam neki a rajzot és a ceruzát.
- Basszus, ezt te sem gondolhatod komolyan! Miért HB-s ceruzával rajzolod az egészet?!
- Nem szoktam figyelni a számozásokat és a puhaságukat. Azzal rajzolok, ami épp a kezembe akad.
- Ezen a szokásodon változtatnod kell! Ilyen rajzhoz 2B-s és 3B-s számozású ceruza kell, de akár használhatsz 4B-set is. Azokkal lehet csak jól árnyékolni. - magyarázta.
Előkaptam a többi ceruzát is, hátha találunk köztük olyat, amilyen kell. A kentaur kikapta a kezemből mindet és keresgélni kezdett köztük.
- KOH-I-NOOR?! Ez a márka az egyik legjobb! Jó ceruzákat használsz, csak nemtudod még, hogy melyik mire ajánlott. - mondta.
- Igazából a márkát se szoktam figyelni, de annyit tudok, hogy ezzel a márkával rajzolok egészen kiskorom óta. A szüleim mindig ezt a márkát vásárolták. - meséltem.
- Jól tették. Gondolom ők is ezt szokták használni.
Kikereste a 2B-s és 3B-s ceruzákat, majd a kezembe nyomta őket és ezekkel folytattam a munkát. Igaza volt, tényleg jobb ezekkel a számozásúakkal rajzolni, mint a HB-vel. Ezekkel sokkalta jobb az árnyékolás.
- Figyelj az árnyékolásra! A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum felülete. Alaposan figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény, valamint keresd meg a látott kép legsötétebb és legvilágosabb pontját, majd azokhoz igazítsd az árnyékok erősségét. - magyarázta.
- Mivaaan?! - kérdeztem értetlenül.
Elmondta mégegyszer úgy, hogy közben mutogatott.
- Mostmár érted? - kérdezte.
- Asszem igen. - válaszoltam bizonytalanul.
- Inkább megmutassam, hogy hogyan csináld?
- Igen, légyszives. - válaszoltam és átadtam neki a ceruzát.
- Akkor figyelj. - rámutatott az egyik hegy körvonalára, - A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum, mert az árnyék fogja adni a körvonalát. Eddig érted?
- Igen. - válaszoltam.
- Remek. Akkor most figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény. - rámutatott a tájra.
- Felülről.
- Igen. Most akkor keresd meg a látott kép legsötétebb pontját. Melyik az? - kérdezte.
- Ha jól látom, akkor a fák. - válaszoltam.
- Pontosan. És melyik a legvilágosabb pont?
- A hegyek és apróbb sziklák teteje, na meg a hegyek lábánál is nagyobb a fény. - válaszoltam a tájat kémlelve.
- Igen. Most ehhez tartsd magad. Árnyékold be a legsötétebb területet a rajzon, majd ebből kiindulva árnyékold a többit.
- Rendben. - mondtam és folytattam az árnyékolást.
Még mielőtt túlzottan beleéltem volna magam, ismét közbe szólt.
- Várj egy picit. Az arányok még nem pontosak. Javíts rajtuk. Mérd le őket szemmértékkel, mielőtt még folytatnád. - magyarázta.
Lemértem és igazából jobb is, hogy szólt. Volt pár elcsúszás a rajzomban. Javítottam rajta, majd nekifogtam árnyékolni.

1 órával később...

Ránéztem a karórámra. Ebédszünet van. Megkértem a kentaurt, hogy amíg elmegyek ebédelni az osztálytársaimmal, addig vigyázzon a dolgaimra. Na meg az orrára kötöttem, hogy ne merjen javítani, vagy esetleg folytatni a rajzom, végül is az én munkám. :D
10 percbe telt kikeszmeregnem az erdőből. A teraszon már ott voltak a többiek is.
- Sziasztok! Hogy haladtok a rajzal? - kérdeztem.
- Egész jól. - válaszolta Rebeka.
- A helyet nagyon nehéz volt nekem megkeresni, szóval még csak a felénél se tartok. - magyarázta Kilch.
A többiek elméletileg remekül haladnak vele.
- És nálad mi a helyzet? - kérdezte Jeremy.
- Már csak az árnyékolást kell befejeznem és kész vagyok. - válaszoltam boldogan.
- Veroni, mi az ott, az orrod mellett?! - kérdezte Eliz.
- Micsoda? - nem értette, miről van szó.
Eliz adott neki egy tükröt.
- Jesszus! Grafit! Biztos akkor lett ilyen, mikor megvakartam az orrom.
Elszégyelte magát és próbálta leszedni. Valamennyire sikerült, de még mindig látszott neki. Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet. Szegény...
Ebéd után siettem vissza a helyemre az erdőben. Megtaláltam. Ledobtam magam a kentaur mellé és folytattam a rajzot.

20 percel később...

- Ne nyomd rá annyira a ceruzát! Ki fog törni a hegye és az árnyékolás se lesz a megfelelő!
- Kezdesz az agyamra menni, ugye tudod?! - mondtam fennhangon.
- Lehet, de még mindig jobb ilyenkor, minthogy túl későn szóljak. - magyarázkodott.
Fél órával később elkészült a rajz.

- Esküszöm jobb tanár lehetne belőled, mint Segalból. Segal csak annyit mond, hogy rajzoljunk, de eddig még sosem magyarázott el nekünk semmit rendesen. - mondtam a kentaurnak.
- Csak azért csinálja ezt, hogy magatoktól jöjjetek rá a dolgokra. Szóval én most mondhatni bűnös vagyok.
- Lehet... Segal nem fog tudni erről, nyugi. - bíztattam.
- Oké. - rábólintott és megveregette a vállam.
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit! Bármikor szivesen segítek. - ezzel elvágtatott.
A rajzolás megtanít látni a részleteket. A legapróbb hibát is észre tudod venni a dolgokban a segítségével. A rajz a legértékesebb kincs a világon. Ez minden tudomány alapja. Egy tudós a valóság szolgája, míg a művész a fantáziájával uralja a valóságot. Egy művész olyan, mint egy filozófus. Ő is a lényeget ragadja meg, csak más kifejezési módot használ. A rajz egyfajta önkifejezésként is szolgál. Ha le tudod rajzolni azt, amit a szemeddel látsz, akkor idővel azt a képet is letudod rajzolni, amit a fantáziádban látsz. A művészet olyan, akár az ember idegsejtjei: megmutatja, hogy mi a rossz a világban. A tükörrel magadat látod, viszont a fantáziarajzal a lelkedet.
Visszatértem a tanárhoz a többiekkel együtt.

Elliot rajza:

Rebeka rajza:

Elizabeth rajza:

Veronika rajza:

Jeremy rajza:

Jonathan rajza:

Kilch rajza:

Tilda rajza:

- Uram irgalmazz! Tilda?! Mit csináltál lányom?! - kérdezte a tanár hosztérikusan.

Tilda rajzán mindenki sírva fakadt a röhögéstől. Nem csak a zenében rossz, hanem még csak a rajzolás se megy neki úgy, ahogy kéne. Még csak az alapszintet se tudja teljesíteni. Borzalmas...

21. fejezet - Csak zene és semmi más

21. fejezet - Csak zene és semmi más

Kedd, mármint nekünk a zene napja. Ma sem csináltunk különösebbet, mint a hangokkal játszadoztunk, a gitárosok megtanulták hangolni hangszereiket, a hegedűsök - köztük én is - elsajátították a hegedű ápolását. Segal tanárúr megígérte, hogy ebédszünet után eljátszhatunk pár dalt.
Ebédszünetben felállítottunk egy listát, hogy mit fogunk játszani. Úgy gondoltuk, hogy nincs szükségünk kottákra, hiszen ezeket a dalokat mindenki ismeri az osztályunkban.

1. Beartooth - In between
2. Black Veil Brides -In the end
3. Bring Me The Horizon - True friends
4. Fall Out Boy - Centuries
5. Escape The Fate - Issues
6. Linkin Park - Lost in the echo
7. Bring Me The Horizon - Go to hell, for heaven´s sake 
8. Linkin Park - In the end
9. Bring Me The Horizon - The house of wolves
10. Skillet - Comatose

- Menni fog ez kotta nélkül? - kérdezte kételkedően Rebeka.

- Szerintem simán. A dalokat mindenki ismeri. Még csak puszta hallásból is képesek vagyunk eltalálni a hangokat, szóval menni fog. - válaszolta Elliot.

- Az a fontos, hogy érezzétek a lelketekben a zenét. - mondtam.

A sok bíztatás sokat használt osztálytársainknál. A szünet után visszatértünk a terembe, a gitárosok megragadták hangszereiket, Kilch pedig beült a dobok mögé. A listánk első dala Beartooth-tól az ,,In between". A dal legelején gitár szól, melyet Elliot vállalt, szóval ő kezdi a dalt, valamint a gitár mellé társul egy kevés vokál, melyet Jeremy intézett. Neki is álltak. Elliot elkezdett játszani, Jemery pedig:

- WOOO-OOO-OOO-ooo-OOO-oh. WOOO-ooo-oooh-WOOOAH!!! WOOO-OOO-OOO-ooo-OOO-oh. WOOO-ooo-oooh-WOOOAH!!

Ezután jött Kilch a dobbal és Jonathan is beszállt a gitározásba Jeremyvel együtt.

Remekül szólt: https://www.youtube.com/watch?v=NfZJCBcc6J4

Egyszerűen fantasztikus együttes lehetne belőlük! *-*

A következő dal a Black Veil Brides bandától az ,,In the end" volt a soron. Ebben a dalban hegedű is szól, melyet én játszottam Rebekával. https://www.youtube.com/watch?v=NF7W30rum5s

Kezdtünk egyre jobban felpörögni, ami a dalokat illeti. Mostanra nem álltunk le. Elközeleztük, hogy végig játszuk a listát, amit írtunk, ha tetszik, ha nem (ilyen nem volt, mindenki imádta.. :D).

- Most mi is jön? - kérdeztem.

- Bring Me The Horizon-tól a ,,Crooked young". - válaszolta Jonathan.

- Ja tényleg.. Még én írtam oda. - magyarázkodtam.

Ebben a dalba is hegedű szól, így maradtam a szerepemben Rebekával. Enzúttal vokállal adtuk elő a dalt. Jeremy és Jonathan a gitározás mellett énekeltek is. https://www.youtube.com/watch?v=BpmJh2CjSIA Ez a dal mindannyiunkhoz közel áll, ezért döntöttünk úgy, hogy énekkel együtt játszuk el.

Bring Me The Horizon - True friends (magyar fordítás)

,,Nem fognám vissza magam szótlan, a helyedben

Mer' elfeledlek, de sose bocsátok meg
Nem tudod, nem tudod?
Az igaz barátok szemből szúrnak le
Vicces, hogy
Alakulnak dolgok
Mint egy rúgás a fogaid közt
Széthullik
Az elejétől fogva
De, nem is látom
A fától az erdőt
(Attól tartok, te kérted ezt)
Sok bátorság szorult beléd!
De nem épp sok gerinc!
Te vetetted ágyad!
Miközben az enyém miatt aggódtál!
Ennek most lesz vége!!!
Nem fognám vissza magam szótlan, a helyedben
Mer' elfeledlek, de sose bocsátok meg
Nem tudod, nem tudod?
Az igaz barátok szemből szúrnak le
Nem fognám vissza magam szótlan, a helyedben
Összetörted a szívem, és már nem tehetsz semmit sem
És már tudod, már tudod
Az igaz barátok szemből szúrnak le
Ez olyan szomorú
Mer' csak ennyink van
Nos, lehetett volna ebből valami
Azt hiszem, nem azt jelenttete, hogy lesz is
Hát, hogy mersz
Próbálkozni, és ellopni a lángom
Csak mer' a tiéd megfakult
Hát, a gyűlölet gázolaj
Egy lángtól ízzik minden álmom
(Attól tartok, te kérted ezt)
Elfuthatsz
De el nem bújhatsz
Az idő nem segít neked
Mer' a karma nem bír határidővel."

A következő dalhoz a zongorához ültem, a fiúk maradtak gitárjaikkal, Kilch ugyanúgy a dobok mögött. A többiektől kértünk egy kis segítséget, bár ez csak annyi volt, hogy tapsoljanak a zenében ritmusra. Fall Out Boy - Centuries vokál nélkül, mely szintén királyul sikerült. https://www.youtube.com/watch?v=V4G-qDR4J1I A tanárunknak tán ez tetszett a legjobban eddig. Remekül szórakoztunk a zenékkel.

Fall Out Boy után átugrottunk Escape The Fate-re, mégpedig az ,,Issues" című dalukkal. Mély basszusgitárra volt szükség, szóval azt rásóztuk Jonathanra. https://www.youtube.com/watch?v=q6CoBJE6Hds Ezután 5 percnyi szünetet tartottunk, hogy kifújjuk magunkat.

- Hogy haladsz a könyvel? - kérdezte Elliot mellém ülve a padlóra.

- Egész jól. A zenéről rengeteget ír. Eddig semmi érdekes fordulat nem volt benne. Esetleg még annyit megtudtam, hogy Hornblasia tiszta vérű volt, valamint volt egy bátyja, de a neve nincs a könyvben. - meséltem.

- Aha. Értem.

Kezembe vettem a könyvet és tovább olvastam. Így sajnos a szünetünk nagyon gyorsan eltelt, szóval mehettünk vissza játszani. Linkin Park - Lost in the echo következett. Kissé nehéz volt a zongorán olyan vékony hangokat megtalálni, mint ami ebbe a zenében szerepel, de meglett és sikerült eljátszani. https://www.youtube.com/watch?v=AumtDe0BHUM 
Ismét Bring Me The Horizon. Az osztályunkban sokan szeretik ezt a bandát. Sőt! Jóformán mindenki isteníti őket nálunk. Ezt a dalt vokállal adtuk elő ismét. Jeremy és Jonathan énekeltek megint. Mindenki úgy gondolja, hogy az ő hangjuk együtt felér Oliver Sykes-éhoz. https://www.youtube.com/watch?v=C7cczTyQ4iY

Bring Me The Horizon - Go to hell, for heaben´s sake (magyar fordítás)

,,Az isten szerelmére, miért nem harapod el a nyelved

Mielőtt lenyeletnénk veled?!
Ez egy olyan pillanat ahol a csend aranyat ér
(és elkezdesz beszélni)

Senki sem akar hallani!
Senki sem akar látni!
Olyan reménytelenül szánalmas!
Kérlek hogy kímélj meg
A társaságod élvezetétől!

(Mikor hagyják el a gyémántok a csontjaid?)

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!

(Menj a pokolba az isten szerelmére!)

Senki sem akar hallani! (Ne veszetegelj rá szót)
Senki sem akar látni!
Olyan reménytelenül szánalmas!
Azt hiszed senki nem látja?!
Szerintem itt az ideje hogy megtudd az igazat!

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!

Mikor hagyják el a gyémántok a csontjaid?
Mikor hagyja el a csontjaid?

Nem pásztor vagy, hanem egy bárány!
Elvágom minden kapcsolatom mindenkivel akivel találkozol!
A te saját húsod csontok nélkül!
Etesd meg a cápákkal
És dobd oda a farkasoknak!

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!

Felégetek minden hidat amit építettünk!
Nézem ahogy fojtogatod a szíveket amiket összetörsz!
Kivérzem minden szót amit mondtál!
Menj a pokolba az isten szerelmére!"

A BMTH-tól ez a zene nagyon közel áll hozzám. Rengeteg hamis ,,barátom" volt. Mind ostoba bárányok voltak. Egyik követte a másikat, de bezzeg ha magukra maradtak, féltek. Félnek egyedül járni a világban. Gyávák mind. Nem érdekelnek. Az irántuk érzett egyetlen érzelem az én részemről a harag, és semmi más. Mindig is szörnyeteg voltam a szemükben. Igazuk van. Szörnyeteg vagyok. Egy kincs. Egy gyémánt a sok kavics között. Eltávoztam a körükből. TÜNJENEK A POKOLBA!!!

Linkin Park - In the end volt a soron. Én kezdtem zongora szólóval, melyet basszusgitár és dob követett, majd a kórus helyén gitár. https://www.youtube.com/watch?v=bMGsapR0FJY
Ismét BMTH volt a következő a ,,The house of wolves" című dallal. Ismét vokállal játszottuk el a dalt. Jeremy és Johnathan igazán jó énekesek. https://www.youtube.com/watch?v=9htPNo9rND8

Bring Me The Horizon - The house of wolves (magyar fordítás)

Mutass egy jelet, mutass egy okot adnom,
Egy kibaszott pillanatot az istenverte hitedre!
Én vakon élek, de egy dolgot tisztán látok!
A halál az egyetlen megváltás amit félsz!

Tégláról téglára
Tégláról téglára

Amit te hitnek hívsz, én bűnbánó mentségnek!
Az álca és a tőrök az igazság gyilkosai
Keserű ízlelni, itt nincs semmi más
Meghajlok a királyod előtt ha megmutatja magát!

Tégláról téglára
Ezek a falak körbezárnak
A farkasok birodalmát építed
Égjen el ezerszer!

Mutasd az arcod, adj okot azt hinnem,
Hogy a lelkem megmenekül ha eladom neked a bűneim!
Én vakon élek, de egy dolgot tisztán látok
A halál az egyetlen megváltás számomra!

Tégláról téglára
Ezek a falak körbezárnak
A farkasok birodalmát építed
Égjen el ezerszer!

(A farkasok birodalmát építed)
(A farkasok odúját építed)
A farkasok birodalmát építed
Égni fog mint sok ezer nap!

Szóval ha meghalsz, az egyetlen királyság mit látsz
2 láb széles és 6 láb mély!

Yeah!

És miután meghalsz, az egyetlen királyság mit látsz
2 láb széles és 6 láb mély!
És miután meghalsz, az egyetlen királyság mit látsz
2 láb széles és 6 láb mély, oh!

Tégláról téglára
Ezek a falak körbezárnak
A farkasok birodalmát építed
Égni fog mint sok ezer nap!

Azt mondtad engem akarsz!
Most ittvagyok, most itt vagyok, most itt vagyok!
Azt mondtad engem akarsz!
Most ittvagyok, most itt vagyok, most itt vagyok!

Az utolsó dalra már nem maradt elég időnk. A tanítási napunk véget ért. Megegyeztünk a többiekkel, hogy jövő héten eljátszuk. Az utolsó dal a listánkon Skillet - Comatose lett volna. Szép dal, romantikus. Tán egyenlőre jobb is, hogy a következő hétre halasztjuk. Még azt sem sikerült eldöntenünk, hogy kik fogják énekelni. Lesz elég időnk még ezen gondolkodni.