23. fejezet - Pizsamaparti
Szombat van. Tegnap megegyeztünk a csajokkal, hogy ma este tartunk egy pizsamapartit, ami azt is jelenti, hogy ma éjszaka nálunk alszanak. Elliot ajánlotta fel, hogy nálunk legyen a parti, csak még az alvóhelyet kéne megoldanunk.
Lassan beesteledett. Körülbelül 18 óra felé járt az idő. A lányok még nem érkeztek meg. Elliot úgy döntött, hogy mielőtt még megjönnének, gyorsan lezuhanyozik. Aham...persze... Amilyen gyorsan bement a fürdőszobába, ugyanolyan gyorsan hátrált ki onnan. A hideg rázta.
- Mivan? Mi történt? - kérdeztem.
- Pók van a tükör felett. - válaszolta.
Undor ült ki az arcán.
- Félsz a pókoktól?
- Nem, csak utálom őket. - válaszolta, majd rávetette magát az ágyra és ott borzongott.
- Jaj hadd már abba! Nem fog megenni!
- Akkor menj be te!
- Dehogy megyek!
Köztudott, hogy én se vagyok oda a pókoknak nevezett szőrös lábú kis szörnyecskékért. Fuuuj... Megfogtam Elliot karját, kihúztam az ágyból és belöktem a fürdőszobába. Legalább is próbáltam...
- NEEE!!! HAGGY!!! ERESSZ EL!!! - kiabálta, közben kitámasztotta magát az ajtó keretére, hogy ne tudjam belökni őt a ,,veszélyes zónába".
- De pedig bemész! Te vagy a férfi! Neked kell kinyírnod!
- NEM! ERESSZ EL DE AZONNAL!
Feladtam és elengedtem. Mikor azt hitte, hogy megúszta a dolgot, gyorsan belöktem a fürdőszobába és becsuktam mögötte az ajtót.
- ÁÁÁÁÁ!!! ENGEDJ KI!!! ENGEDJ KIII!!!
- Addig nem, míg agyon nem csaptad!
- ENGEDJ KI!!! MEGMOZDULT!!!
Tudtam, hogy ez nem használ, így inkább kiengedtem, mielőtt még sokkot kap ott helyben.
- Adj egy papucsot! - mondtam neki eréjesen.
A kezembe nyomta a papucsát, majd bementem a fürdőszobába. Azonnal kirohantam onnan.
- ELTÜNT!!! - kiabáltam hisztérikusan.
Abban a pillanatban valaki kopogott az ajtón. Rebeka volt az. Beengedtük. Pizsama volt rajta, a kezében a kispárnája és a pakróca. Nem fél a pókoktól, úgyhogy beküldtük a ,,halálcsapdába", hogy végezzen a bestiával. 7 perc után megtalálta és kinyírta. Elliot végre nyugodtan mehetett zuhanyozni. Ekkora felhajtást egy pók miatt még sosem láttam... :D Rebeka csak nevetett rajtunk.
Idővel a többiek is megjöttek pizsiben, kispárnával és pakróccal. Eliz még rágcsát is hozott. A pakrócokat mindenki leterítette a földre maga alá, a párnákat pedig körbe raktuk. Hasonlított egy kisebb párnatáborra. Cukik voltunk.. :3
Lassan Elliot is végzett a zuhanyozással. Én már rég lezuhanyoztam, ahogy a csajok is. Egyedül az volt a ciki, hogy a vámpír egy szál törölközőben jelent meg előttünk.
- NA HÚZZÁL VISSZA A KÖPENYEDÉRT, VAGY KAPSZ MÉGEGY PÁRNÁT!
Na igen.. Nem korrekt, ha mindenki előtt mesztelenkedik.
- Jó, de a köpeny itt van. - magyarázta.
Hozzávágtam a köpenyt, bekergettem a fürdőszobába és becsaptam neki az ajtót, majd visszaültem a lányok közé.
- Hűha... Liza, van szived így visszakergetni? A helyedben én örültem volna, ha így látom. - mondta Veronika.
- Lehet, hogy te igen, de én nem tűröm a meztelenkedést lányok előtt. - válaszoltam.
- És ha nem lettünk volna itt? - kérdezte Eliz kacsintgatva.
- Akkor sem! - vágtam rá nevetve.
Elliot visszatért és ő is leült közénk.
- Nah, most mi legyen? - kérdezte.
- Játszunk valamit! - mondta Rebeka.
- Vagy meséljünk rémsztorikat. - ajánlottam.
Úgy döntöttünk, hogy a rémsztorikat későbbre haggyuk, mikor a Nap már teljesen lenyugodott. Majd 22 órakor meséljük a történeteket. Addig ,,Felelsz, vagy mersz?"-et játszottunk. A régi jó klasszikus... :D Rebeka kezdte.
- Eliz! Felelsz, vagy mersz?
- Felelek.
- Oké. Akkor.. hmm... Szagoltál már büdös sajtot? - kérdezte Rebeka vigyorogva.
- Nem és nem is tervezem. - válaszolta Eliz zavartan.
- Pedig most van rá alkalmad! - jelentette ki Rebeka és Eliz orra alá nyomott egy büdös sajtot, melyet egy zacsiban tartott.
- ÁÁÁ!!! FUJ!!! - Eliz a párnájába temette az arcát, mi meg csak nevettünk rajta.
Most Eliz kérdezett.
- Veronika! Felelsz, vagy mersz?
- Merek.
- Nyald meg a falat.
Megtette. Fehér lett a nyelve.
- Liza! Felelsz, vagy mersz? - kérdezte tőlem Veroni.
- Merek. - mondtam büszkén.
- Csókold meg Elliot nyakát. - mondta a vérfarkas vigyorogva.
Na erre nem számítottam. Mindegy. Megtettem. A vámpír teljesen elvörösödött. Tiszta cuki volt. :D
- Rebeka! Felelsz, vagy mersz? - kérdeztem.
- Felelek.
- Mit gondolsz Tildáról?
- Ez most komoly?! Nehezebbet nem tudtál volna kitalálni?! Tilda egy mocskos, gőgös kis banya. Ostoba liba, aki túl sokat képzel magáról a tiszta vérűek közt. Tehetségtelen szajha. Nem is értem, hogy hogyan kerülhetett ebbe a suliba.
Na itt kezdődött a Tildáról szóló beszélgetésünk.
- Egyszer engem félre hívott és azt mondta, hogy elintéz téged. - mondta nekem Eliz.
- Oh tényleg?! Mielőtt még csak egy lépést is közeledne felém én már rég mágján égetném azt a mocskos banyát. - mondtam felbőszülve.
- A másodikosoktól hallottam valami pletykát. - mondta Veroni.
- Te ismered a másodikosokat? - kérdezte a bukott angyal meglepődve.
- Igen, de csak azért, mert az egyik ismerősöm ebben a suliban másodikos. Azt hallottam, hogy Tilda ide könyörögte magát a suliba. Mármint mikor az első nap vele együtt idejöttünk, az igazgató úgy döntött, hogy visszaküldi az Embervilágba és minden emlékét kitörli Diamond Schoolról. Tilda ezt megakadájozta azzal, hogy megígérte az igazgatónak, hogy igyekezni fog és nem fog belekötni a többi diákba. Persze ezt a második ígéretét nem tartotta be. Ha ez kiderül, akkor kirúgják. - mesélte Veronika.
- Én a helyedben már rég elmondtam volna az igazgatónak, hogy megszegte az ígéretét a banya. Már nem lenne itt és nem enné az idegeinket. - mondta Elliot.
Na igen. Elliot a cselkevések nagy mestere. Erre az utóbbi napokban jöttem rá. Vannak olyan napjai, mikor gondolkodás nélkül cselekszik, de mégsem képes a hibázásra.
- Egyszer úgy is kiderül. - legyintett Rebeka.
Megállapodtunk abban, hogy 2 hét múlva kirúgassuk Tildát. Lehet, hogy nagy lépés elé nézünk, de megéri, még ha a banya egész életünkre el is átkoz. Meg kell szabadulnunk tőle, mert ez nem mehet így tovább.
Még egy darabig elvoltunk ezzel a ,,Felelsz, vagy mersz?" játékkal. Lassacskán elérkezett a rémsztorik ideje is. Én kezdtem a mesélést.
- A történetem címe ,,Halálmadár". Volt egyszer egy falu, melyben furcsa dolgok történtek. Egy család épp abba a faluba költözött. Ez a család nagy és gazdag volt, így a falu szélén a családfő építetett egy nagy palotát. A család 26 személyből állt: 2 nagymama, 2 nagypapa, 3 házaspár és 19 gyermek. Minden gyermeknek külön szobája volt. A falusiak irigyek voltak a családra. Egy nap az egyik házaspár 7 gyermekkel elment sétálni a faluba, de egy öregasszony kis idő elteltével megállította őket az uccán. ,,Vigyázzatok magatokra! Ebben a faluban kinek házára halálmadár száll, annak családjából egy személy meghal!"-mondta az öregasszony. A család tagjai nem hittek neki. Mire hazaértek a sétáról, látták, hogy egy koporsót cipelnek ki a kastályból. Az egyik gyermek legurult a lépcsőről és azonnal szörnyet halt. Felnéztek a palota legmagasabb tornyára. Odafenn egy bagoly ült. Az egyik apa hozott egy puskát és lelőtte a madarat. 3 héttel később... 8 bagoly ült a tornyon. 5 gyermek francianáthában és 3 gyermek pedig tüdőgyulladásban halt meg. Ezúttal mind a 3 apuka kiment puskával és lelőtték a madarakat. A baglyok fellázadtak és mind a tetőre szálltak. A családból csak egy anyuka maradt meg. Egy nap a nőt meglátogatta az az öregasszony, aki a családot figyelmeztette. ,,Én megmondtam."-mondta. A nő csak bólogatott. ,,Rendben...akkor most te következel!"-mondta az öregasszony. Átváltozott bagollyá és darabokra szaggatta a nőt. A kastély még mindig üresen áll, de olykor még hallani lehet a nő vérfagyasztó sikoját...
- Na asszem megváltozott a véleményem a bagollyal szemben. Basszus.. - mondta Rebeka.
Ez a sztori nem is volt annyira ijesztő, de Rebeka valahogy túlzottan átélte, vagy csak én meséltem hatásosan. :D A következő történetet Eliz mondta el:
- A pszichopata. - mondta a történet címét hatásosan, majd folytatta. - Sötét este volt. Molly egyedül ülve a szobájában olvasta az újságot. Talált egy cikket egy pszichopatáról, aki állítólag a környéken járkál. Molly biztos volt abban, hogy ez csak egy mese, hogy többen vegyék meg az újságot. Miközben ez a gondolat járt a fejében mind a 9 kutyája elkezdett ugatni az udvaron. Mivel telihold volt a lány biztos volt benne, hogy csak a Holdat ugatják. Eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, ezért elindult kifelé. Molly kopogást hallott az ablakokon. De az volt a legkülönösebb, hogy az egyik ablak jobban zörgött, mint a többi. Odament és kinézett rajta. Zuhogott az eső. Nem sok mindent látott, mert nagyon sötét volt és az esőcseppek teljesen elhalványították a képet. Az ablakon néhány vörös csepp is megjelent. Molly nem tudta, hogy mi okozhatja ezt, de mégis bátran indult kifelé. Eszébe jutott, hogy vihetne egy esernyőt is, hogy el nem ázzon. Visszament, hogy megkerese. Mire visszaért az ajtóhoz az ablakot már teljesen elborítoták a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabul, egy kissé megrettenve indult kifelé. Amint kilépet a házból az egyik kutyája rohant nyüszítve felé. A lány nem értete, hogy miért csak egy jön, hol lehet a többi? A kutya bátortalanul indult el Molly előtt. Vajon mi lelte a kutyát és a többit? A kutya a kert végébe vezette ahol Molly meglátott egy nagy lyukat a kerítés aljában. Lehet, hogy a kutyák elszöktek? A kutya indult tovább a kerítés mellett és egy bokornál állt meg. A lány elborzadt a látványtól. A föld csupa vér volt és a bokor mellett két kutya feküdt holtan. A kutya tovább ment, Molly pedig követte őt. Egy fánál álltak meg. Ott további kutyatetem feküdt a vérben. A kutya félve ment tovább Mollyval. A ház fala mellett mentek el. A kutya tovább akart menni, de muszáj volt megállnia, ugyanis a lány megdermedt a látványtól. Újabb kutyák, fölötük pedig a vérrel borított ablak. Molly mostmár értette, hogy mik voltak azok a vörös cseppek. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nyüszítés hallatszott. A lány a ház másik végébe szaladt. Ott feküdt a halott kutya a vérben. A tettes még a közelben van. Molly megfordult, hogy visszamehessen a házba, de a pszichopatával találta szembe magát. Hirtelen szúró fájdalmat érzett. Valami hideg és éles szúródott az oldalába. A földre zuhant és örökre ott maradt...
- Ez olyan állatkínzós sztori volt. Én kifejezetten állatvédő vagyok. Nem is Mollyt sajnálom a történetedben, hanem a kutyákat. - mondta Veroni.
Na igen. Én is valahogy így vagyok ezzel. Elliotnak is eszébe jutott egy rémtörténet, így ő is elmondta:
- Fekete rózsa. Élt egyszer egy család: apa, anya és két leány. Az apa minden egyes reggel elment a pékségbe friss kenyeret venni. A pékséggel szemben egy virágbolt állt. A férfi bement a virágüzletbe. Gyönyörű virágokkal találta szemben magát. Mikor körülnézett, megpillantott egy csodálatos szépségű fekete rózsát. Kenyér helyett inkább a rózsát vette meg. Mikor hazaért, a családja nagyon mérges volt rá. Ugyan mihez kezdenének egy szál rózsával? Viszont mikor megpillantották, a rózsa szépségétől elállt a lélegzetük. Lassan nyugovóra tértek és a fekete rózsát a két lány szobájába tették. Az éjszaka közepén a férfi sikoltást hallott a lányok szobájából, de nem törődött vele. Reggel az egyik lány holtan feküdt az ágyában. Valaki elvágta a torkát. Hosszú és szomorú temetést rendeztek. Gyászolás ként ismét egy fekete rózsát vellek, melyen a halott lány ágyára helyeztek. Aznap éjjel ismét sikoltást hallott a férfi,de ezt is elengette a füle mellett. Reggel már a másik lányt találták holtan elvágott torokkal az ágyában. Ezt is szomorú temetés követte és ismét vettek egy fekete rózsát, mely ezúttal a konyhában lett elhelyezve. Aznap éjszaka az asszony kiment a konyhába. A férj holtan találta őt a konyha padlóján egy vértócsában. Ismét temetés és ismét egy fekete rózsa, melyet a férfi a felesége párnájára tett. A férfi megfogadta, hogy megöli családja gyilkosát. A párnája alá egy kést tett. Éjszaka látta, hogy a rózsából egy kéz nyúl ki egy hatalmas tüskével a markában. A férfi kihúzta a párnája alól a kést és levágta a kezet. Hatalmas sikoltás rázta meg az egész házat és a fekete rózsa porrá vált. Másnap reggel az ember látta, hogy a virágárus egyik keze le van vágva...
Eddig ez a sztori tetszett nekem a legjobban. Lehet, hogy a sztori nem Elliot fejéből pattant ki, de elég hatásosan sikerült elmesélnie. A következő mesélő Rebeka volt:
- Amikor a húgom megszületett, engem a bátyám szobájába költöztettek. Az én szobámból gyerekszobát csináltak. Utáltam a bátyámmal lakni! Az a fajta testvér volt, aki szerette rémisztgetni a kisöccsét. Késő éjszaka, mikor nyikorgó hangokat hallottam és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a félelmetes tekintetével, melyet mindig is gyűlöltem. És a ruhája...azóta ezt viseli, mióta a padláson felakasztotta magát...
Rövid történet volt, de mindegyikőnknek tetszett. Persze ez a sztori nem Rebekával történt meg, de úgy mesélte el, mintha átélte volna a történteket.
- Asszem egyenlőre elég volt a rémsztorikból. Mindenki hirtelen olyan búváb@szott lett. - mondta Eliz.
- PÁRNACSATAAA!!! - kiáltotta Rebeka.
Mindenki felkapta a párnáját és püfölni kezdtük egymást. Elliot, fiú létére beszállt ebbe a gyerekes, kislányos játékba. A vámpír lefogott, a csajok pedig püföltek engem a párnákkal. Sok erőlködés után kiszabadultam Elliot karmai közül, felkaptam egy párnát és csapkodni kezdtem a csajokat. A vámpír persze próbált lefogni, de nem járt sikerrel. Párszor képen töröltem őt azzal a cuki kis fekete párnámmal. A csata végén mindenki kidőlt. Elfáradtunk. A csata eredménye döntetlen. El kellett döntenünk, hogy ki hol fog aludni. Mivel öten vagyunk, ezért az ágyamat Veronikának és Eliznek adtam. Rebeka a földet választotta alvási helyének, én pedig Elliot mellett fogok aludni. Elliot szokásának híven boxerben alszik, én és Rebeka pedig fehérneműben és egy pólóban. A vérfarkasok pizsamában maradtak.
Mindenki lefeküdt már, de én még mindig ott álltam az ablaknál és a csillagokat néztem. Tudtommal mindenki aludt, de tévedtem.
- Liza, gyere aludni. - súgta nekem Elliot az ágyból.
- Mindjárt megyek. - válaszoltam és tovább kémleltem a csillagos eget.
- Gyere már. A csillagok akkor is ott maradnak, ha nem vigyázol rájuk. - bohóckodott a vámpír.
Odavonszoltam magam az ágyhoz, de még nem feküdtem be Elliot mellé. Egy kissé fura nekem egy fiúval aludni.
- Jaj gyere már... - mondta Elliot, megragadta a karom és az ágyba húzott maga mellé.
Ijedten néztem rá.
- Csak nem félsz tőlem? - kérdezte vigyorogva.
- Dehogy! - válaszoltam zavartan.
- Akkor miért nézel így rám?
- Mert nem szoktam meg, hogy srácok húzkálnak be maguk mellé az ágyba. - válaszoltam hidegen.
- Akkor jobb lesz, ha mostanság hozzá szoksz. - válaszolta Elliot.
Másnap reggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése