25. fejezet - Hornblasia családja

25. fejezet - Hornblasia családja

,,Egy gazdag családban nevelkedtem. A stílusunkat a gótika határozta meg. Az erdő közepén, egy kastélyban éltünk. Én, a szüleim és a nagyszüleim.

Ő itt az édesanyám, Calista Wolf:

 

Csodálatos nő volt. Megtanított a szépség minden csínyjára, a csábítás mesterségére és a szeretetre. Mindig egymás fűzőjét kötöttük be és olykor egymást is sminkeltük. Lehet, hogy furán hangzik, de szinte mindig együtt fürödtünk. Ha a szépségápolásról volt szó, akkor mindig egymás mellett voltunk. A ,,Calista" név annyit jelent, mint ,,legszebb nő".

Ő az édesapám, Lycidas Wolf:

Ő az életem első szerelme. Csodálatos ember volt. Felnéztem rá. Értett a mágiához. Ő volt az, aki megtanított engem az alakváltásra. A zenében is jártas volt. Tőle tanultam meg zongorázni és hegedülni. Minden egyes hétvégén zenéltünk, vagy az erdőben bujdostunk farkasalakban. Neve jelentése ,,ifjú farkas".

A nagyanyám édesanyám feléről, Bijou Wolf:

Ő az ékszereivel ékeskedett. El is látott velük rendesen. Adhatott belőlük bármennyit, neki akkor is rengeteg maradt. Azt mesélte nekem egyszer, hogy lánykorában mániákus gyűjtögető volt és azóta is megmaradtak az ékszerek. Úgy vigyáz rájuk, mint szeme fényére. A ,,Bijou" név jelentése ,,ékszer".

Édesanyám feléről a nagyapám, Ozul Wolf:

Jártas volt a zenében, így ő tanított meg játszani hegedűn és zongorán. Szinte életem második szerelmeként tekintek rá. Ha látta, hogy unatkozok, akkor lehívott a szobámból a nappaliba zongorázni. Mindig örömmel mentem vele. A neve jelentése ,,árnyék".

Édesapám feléről nagyanyám, Kolfinna Wolf:

Sok napernyője volt. Az egyiket közülük nekem adta. A mi családunkban a fehér bőr a lelki tisztaságot és a nemességet jelentette, ezért kellett napsütésben a napernyő használata. A fehér bőr megőrzése főleg Cassandrának volt a legfontosabb. Egyetlen bőrhibát sem tűrt el egyik családtagunk bőrén sem, ezért jóformán mindenkit szemmel tartott. Vigyázott a bőrünkre helyettünk is. A ,,Kolfinna" név jelentése ,,fehér hölgy".

Végül bemutatnám édesapám feléről a nagyapámat, Magna Wolf:

Tudtommal édesapám tőle örökölte jóképűségét. Magna a Hold varázslataihoz értett a legjobban. Minden egyes teliholdkor aktivált egy boszorkányrúnát. A leggyakoribb aktivált rúna a védelem volt. Meg akarta védeni a családunkat, de azt sosem tudtam meg, hogy mitől, míg el nem jött... A ,,Magna" jelentése ,,közelgő Hold"."

Elliot kilépett a fürdőszobából, de én még mindig nem tettem le a könyvet. A szobatársam mögém osont és belenézett a könyvbe.
- Azta! Ki ez? - kérdezte a vámpír az egyik képre mutatva.
- Ő Hornblasia apja. - válaszoltam.
- Nem vagyok meleg, de nagyon jól néz ki.
- Oh, szóval tetszik? - kérdeztem vigyorogva.
- Mondom, hogy nem vagyok meleg! - mondta eréjesebben.
- Jolvan na. Nyugi. - nevettem.
Becsuktam a könyvet, félre tettem az éjjeli szekrényemre és bementem a fürdőszobába mosakodni és felöltözni. Mikor visszatértem a szobába Elliot az ágyamon fekve olvasgatta a könyvet. Gondolom ahol én abbahagytam, onnan folytatta.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
- Gondoltam beleolvasok. Elég érdekes. Most hol tartasz? - kérdezte.
- Hornblasia másik nagyapjánál hagytam abba.
- Oh.. Akkor én tovább olvastam. Akkarod tudni mi lesz benne? - kérdezte vigyorogva.
- Nehogy elmond! Utálom a szpojlereket! - modtam hisztérikusan.
- Na szóval arról van szó, hogy Hornblasia.......
Megfogtam két párnát és a füleimre nyomtam őket.
- NEM HALLOM! LALALALALAAAAA!!!
- ........és a családja...... - folytatta vigyorogva.
- LALALALALALALAAAAAAALALALLAAA!!! SALALALALAAAAA!!!
Addig csináltam ezt, míg abba nem hagyta a mondandóját. A vámpírt lerugdostam az ágyról, kikaptam a kezéből a könyvet és tovább olvastam.

,,A mágia mindenkire nagy hatással volt. Minden egyes holdfogyatkozáskor és vérholdkor kimentünk a ház elé fekete köpenyben, felsorakoztunk és egyre mélyebbre merészkedtünk az erdőbe. Igazából egy temető volt a célunk. Mikor odaértünk körül álltuk a temető közepén levő kis oltárt és imádkoztunk az elhunytak lelkéért. Az a temető a miénk.

Oda temetjük el már régóta halott családtagjainkat. Bizony. A kastély, melyben most élünk a Wolf família otthona már réges rég. Ha jól tudom, akkor a kastélyunk már 350 éve áll rezzenés nélkül a helyén. Ez idő alatt 8 alkalommal volt felujítva. Ahogy a családunk tagjai kevesebben lettek, úgy a kastély mérete is egyre kisebb lett. Azért szomorú, hogy annó 30 ember élt a kastélyban, de mostanra csak 5-en uraljuk az épületet. Képzeld el, hogy a kastély mekkora lehetett 30 fővel a mostani méretéhez képest.

A szertartásokon most ezért az 30 (és még több) családtaghoz imádkozunk. A szertartáson az ima után megtartjuk a kört és együtt kántálunk a holtaknak. A szöveget sajna nem írhatom le nektek. Ez családi titok, nekem pedig muszály ezt megtartanom.

Számunkra fontosabb volt a holtak jólléte, mint a sajátunk. A holtak oltalmazói vagyunk. Ahogy a temetőt és a kastélyt, ugyanúgy az erdőt és a benne élő lényeket is mi uraltuk. A hétköznapjaink teljesen átlagosan teltek. Dolgozni nem mehettünk át az Embervilágba, ugyanis ott már teljesen más a helyzet. Míg mi úgy viselkedünk, mint egy úri család, addig ők már rég a technika szolgái, így veszélyesen kitűnnénk a tömegből. Inkább maradunk egyedül a mennyben, mint emberekel a pokol bugyrai közt. Tudjuk az átjárót a két világ között, de sosem használjuk. Mindenkinek jobb, ha az emberek mit sem sejtenek a Wolf családról, a farkasdémonok kilétéről és történetéről."

Félre tettem ismét a könyvet és Elliottal kimentünk a parkba. Az egész napot ott töltöttük. Persze ő is beleolvasott a könyvbe, így volt miről beszélgetni.
Körülbelül fél óra elteltével megjelent mellettünk két aranyos kiscica. Egy fekete és egy fehér. Mit akarnak?