22. fejezet - A rajzolás megtanít látni
- Hát a mai nap is unalmas lesz. - sóhajtottam reggel.
Elliot semmit se szólt. Csak elmentünk szótlanul a teraszra reggelizni, majd az osztályterembe mentünk. Tájkép rajzolása a feladat. Ez alatt mindenki arra gondolt, hogy majd odaülünk az ablakhoz és úgy oldjuk meg, de nem. A tanárúr kivezetett az erdő közepére, majd azt az utasítást adta, hogy mindenki keressen valami számára szép helyet és rajzolja le. Én a hegyeket választottam, a többiek nyom nélkül felszívóstak mellőlem. Nekifogtam a rajzolásnak.
Fél órával később...
- Hát te meg mi a csodát keresel itt egyedül?! - kérdezte egy kentaur meglepődve tőlem.
- Rajzolok. Segal tanárúr mondta, hogy keressünk egy helyet, melyet lerajzolunk tájképnek.
- Oh, értem. Nézhetem, ahogy rajzolsz?
- Persze. Legalább nem leszek egyedül - válaszoltam boldogan.
Leült mellém, én pedig folytattam a munkámat. Itt-ott néha beleszólt.
- Figyelj az arányokra! Az a hegy ott egy kicsit arrébb van a másiktól! - mondta.
- Nincs arrébb!
- De igen. Nézd csak meg alaposabban!
Igaza volt. Kijavítottam a hibát, de utána megint szóvá tett pár dolgot.
- A fákat nem így rajzoljuk.
- Akkor hogy? - kérdeztem.
- Muti azt a rajzot. Megrajzolok neked egy fát, hogy tudd hogyan kell.
Átnyújtottam neki a rajzot és a ceruzát.
- Basszus, ezt te sem gondolhatod komolyan! Miért HB-s ceruzával rajzolod az egészet?!
- Nem szoktam figyelni a számozásokat és a puhaságukat. Azzal rajzolok, ami épp a kezembe akad.
- Ezen a szokásodon változtatnod kell! Ilyen rajzhoz 2B-s és 3B-s számozású ceruza kell, de akár használhatsz 4B-set is. Azokkal lehet csak jól árnyékolni. - magyarázta.
Előkaptam a többi ceruzát is, hátha találunk köztük olyat, amilyen kell. A kentaur kikapta a kezemből mindet és keresgélni kezdett köztük.
- KOH-I-NOOR?! Ez a márka az egyik legjobb! Jó ceruzákat használsz, csak nemtudod még, hogy melyik mire ajánlott. - mondta.
- Igazából a márkát se szoktam figyelni, de annyit tudok, hogy ezzel a márkával rajzolok egészen kiskorom óta. A szüleim mindig ezt a márkát vásárolták. - meséltem.
- Jól tették. Gondolom ők is ezt szokták használni.
Kikereste a 2B-s és 3B-s ceruzákat, majd a kezembe nyomta őket és ezekkel folytattam a munkát. Igaza volt, tényleg jobb ezekkel a számozásúakkal rajzolni, mint a HB-vel. Ezekkel sokkalta jobb az árnyékolás.
- Figyelj az árnyékolásra! A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum felülete. Alaposan figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény, valamint keresd meg a látott kép legsötétebb és legvilágosabb pontját, majd azokhoz igazítsd az árnyékok erősségét. - magyarázta.
- Mivaaan?! - kérdeztem értetlenül.
Elmondta mégegyszer úgy, hogy közben mutogatott.
- Mostmár érted? - kérdezte.
- Asszem igen. - válaszoltam bizonytalanul.
- Inkább megmutassam, hogy hogyan csináld?
- Igen, légyszives. - válaszoltam és átadtam neki a ceruzát.
- Akkor figyelj. - rámutatott az egyik hegy körvonalára, - A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum, mert az árnyék fogja adni a körvonalát. Eddig érted?
- Igen. - válaszoltam.
- Remek. Akkor most figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény. - rámutatott a tájra.
- Felülről.
- Igen. Most akkor keresd meg a látott kép legsötétebb pontját. Melyik az? - kérdezte.
- Ha jól látom, akkor a fák. - válaszoltam.
- Pontosan. És melyik a legvilágosabb pont?
- A hegyek és apróbb sziklák teteje, na meg a hegyek lábánál is nagyobb a fény. - válaszoltam a tájat kémlelve.
- Igen. Most ehhez tartsd magad. Árnyékold be a legsötétebb területet a rajzon, majd ebből kiindulva árnyékold a többit.
- Rendben. - mondtam és folytattam az árnyékolást.
Még mielőtt túlzottan beleéltem volna magam, ismét közbe szólt.
- Várj egy picit. Az arányok még nem pontosak. Javíts rajtuk. Mérd le őket szemmértékkel, mielőtt még folytatnád. - magyarázta.
Lemértem és igazából jobb is, hogy szólt. Volt pár elcsúszás a rajzomban. Javítottam rajta, majd nekifogtam árnyékolni.
1 órával később...
Ránéztem a karórámra. Ebédszünet van. Megkértem a kentaurt, hogy amíg elmegyek ebédelni az osztálytársaimmal, addig vigyázzon a dolgaimra. Na meg az orrára kötöttem, hogy ne merjen javítani, vagy esetleg folytatni a rajzom, végül is az én munkám. :D
10 percbe telt kikeszmeregnem az erdőből. A teraszon már ott voltak a többiek is.
- Sziasztok! Hogy haladtok a rajzal? - kérdeztem.
- Egész jól. - válaszolta Rebeka.
- A helyet nagyon nehéz volt nekem megkeresni, szóval még csak a felénél se tartok. - magyarázta Kilch.
A többiek elméletileg remekül haladnak vele.
- És nálad mi a helyzet? - kérdezte Jeremy.
- Már csak az árnyékolást kell befejeznem és kész vagyok. - válaszoltam boldogan.
- Veroni, mi az ott, az orrod mellett?! - kérdezte Eliz.
- Micsoda? - nem értette, miről van szó.
Eliz adott neki egy tükröt.
- Jesszus! Grafit! Biztos akkor lett ilyen, mikor megvakartam az orrom.
Elszégyelte magát és próbálta leszedni. Valamennyire sikerült, de még mindig látszott neki. Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet. Szegény...
Ebéd után siettem vissza a helyemre az erdőben. Megtaláltam. Ledobtam magam a kentaur mellé és folytattam a rajzot.
20 percel később...
- Ne nyomd rá annyira a ceruzát! Ki fog törni a hegye és az árnyékolás se lesz a megfelelő!
- Kezdesz az agyamra menni, ugye tudod?! - mondtam fennhangon.
- Lehet, de még mindig jobb ilyenkor, minthogy túl későn szóljak. - magyarázkodott.
Fél órával később elkészült a rajz.
- Esküszöm jobb tanár lehetne belőled, mint Segalból. Segal csak annyit mond, hogy rajzoljunk, de eddig még sosem magyarázott el nekünk semmit rendesen. - mondtam a kentaurnak.
- Csak azért csinálja ezt, hogy magatoktól jöjjetek rá a dolgokra. Szóval én most mondhatni bűnös vagyok.
- Lehet... Segal nem fog tudni erről, nyugi. - bíztattam.
- Oké. - rábólintott és megveregette a vállam.
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit! Bármikor szivesen segítek. - ezzel elvágtatott.
A rajzolás megtanít látni a részleteket. A legapróbb hibát is észre tudod venni a dolgokban a segítségével. A rajz a legértékesebb kincs a világon. Ez minden tudomány alapja. Egy tudós a valóság szolgája, míg a művész a fantáziájával uralja a valóságot. Egy művész olyan, mint egy filozófus. Ő is a lényeget ragadja meg, csak más kifejezési módot használ. A rajz egyfajta önkifejezésként is szolgál. Ha le tudod rajzolni azt, amit a szemeddel látsz, akkor idővel azt a képet is letudod rajzolni, amit a fantáziádban látsz. A művészet olyan, akár az ember idegsejtjei: megmutatja, hogy mi a rossz a világban. A tükörrel magadat látod, viszont a fantáziarajzal a lelkedet.
Visszatértem a tanárhoz a többiekkel együtt.
Fél órával később...
- Hát te meg mi a csodát keresel itt egyedül?! - kérdezte egy kentaur meglepődve tőlem.
- Rajzolok. Segal tanárúr mondta, hogy keressünk egy helyet, melyet lerajzolunk tájképnek.
- Oh, értem. Nézhetem, ahogy rajzolsz?
- Persze. Legalább nem leszek egyedül - válaszoltam boldogan.
Leült mellém, én pedig folytattam a munkámat. Itt-ott néha beleszólt.
- Figyelj az arányokra! Az a hegy ott egy kicsit arrébb van a másiktól! - mondta.
- Nincs arrébb!
- De igen. Nézd csak meg alaposabban!
Igaza volt. Kijavítottam a hibát, de utána megint szóvá tett pár dolgot.
- A fákat nem így rajzoljuk.
- Akkor hogy? - kérdeztem.
- Muti azt a rajzot. Megrajzolok neked egy fát, hogy tudd hogyan kell.
Átnyújtottam neki a rajzot és a ceruzát.
- Basszus, ezt te sem gondolhatod komolyan! Miért HB-s ceruzával rajzolod az egészet?!
- Nem szoktam figyelni a számozásokat és a puhaságukat. Azzal rajzolok, ami épp a kezembe akad.
- Ezen a szokásodon változtatnod kell! Ilyen rajzhoz 2B-s és 3B-s számozású ceruza kell, de akár használhatsz 4B-set is. Azokkal lehet csak jól árnyékolni. - magyarázta.
Előkaptam a többi ceruzát is, hátha találunk köztük olyat, amilyen kell. A kentaur kikapta a kezemből mindet és keresgélni kezdett köztük.
- KOH-I-NOOR?! Ez a márka az egyik legjobb! Jó ceruzákat használsz, csak nemtudod még, hogy melyik mire ajánlott. - mondta.
- Igazából a márkát se szoktam figyelni, de annyit tudok, hogy ezzel a márkával rajzolok egészen kiskorom óta. A szüleim mindig ezt a márkát vásárolták. - meséltem.
- Jól tették. Gondolom ők is ezt szokták használni.
Kikereste a 2B-s és 3B-s ceruzákat, majd a kezembe nyomta őket és ezekkel folytattam a munkát. Igaza volt, tényleg jobb ezekkel a számozásúakkal rajzolni, mint a HB-vel. Ezekkel sokkalta jobb az árnyékolás.
- Figyelj az árnyékolásra! A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum felülete. Alaposan figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény, valamint keresd meg a látott kép legsötétebb és legvilágosabb pontját, majd azokhoz igazítsd az árnyékok erősségét. - magyarázta.
- Mivaaan?! - kérdeztem értetlenül.
Elmondta mégegyszer úgy, hogy közben mutogatott.
- Mostmár érted? - kérdezte.
- Asszem igen. - válaszoltam bizonytalanul.
- Inkább megmutassam, hogy hogyan csináld?
- Igen, légyszives. - válaszoltam és átadtam neki a ceruzát.
- Akkor figyelj. - rámutatott az egyik hegy körvonalára, - A körvonal nem lehet sötétebb, mint az objektum, mert az árnyék fogja adni a körvonalát. Eddig érted?
- Igen. - válaszoltam.
- Remek. Akkor most figyeld meg, hogy a tájat honnan világítja meg a fény. - rámutatott a tájra.
- Felülről.
- Igen. Most akkor keresd meg a látott kép legsötétebb pontját. Melyik az? - kérdezte.
- Ha jól látom, akkor a fák. - válaszoltam.
- Pontosan. És melyik a legvilágosabb pont?
- A hegyek és apróbb sziklák teteje, na meg a hegyek lábánál is nagyobb a fény. - válaszoltam a tájat kémlelve.
- Igen. Most ehhez tartsd magad. Árnyékold be a legsötétebb területet a rajzon, majd ebből kiindulva árnyékold a többit.
- Rendben. - mondtam és folytattam az árnyékolást.
Még mielőtt túlzottan beleéltem volna magam, ismét közbe szólt.
- Várj egy picit. Az arányok még nem pontosak. Javíts rajtuk. Mérd le őket szemmértékkel, mielőtt még folytatnád. - magyarázta.
Lemértem és igazából jobb is, hogy szólt. Volt pár elcsúszás a rajzomban. Javítottam rajta, majd nekifogtam árnyékolni.
1 órával később...
Ránéztem a karórámra. Ebédszünet van. Megkértem a kentaurt, hogy amíg elmegyek ebédelni az osztálytársaimmal, addig vigyázzon a dolgaimra. Na meg az orrára kötöttem, hogy ne merjen javítani, vagy esetleg folytatni a rajzom, végül is az én munkám. :D
10 percbe telt kikeszmeregnem az erdőből. A teraszon már ott voltak a többiek is.
- Sziasztok! Hogy haladtok a rajzal? - kérdeztem.
- Egész jól. - válaszolta Rebeka.
- A helyet nagyon nehéz volt nekem megkeresni, szóval még csak a felénél se tartok. - magyarázta Kilch.
A többiek elméletileg remekül haladnak vele.
- És nálad mi a helyzet? - kérdezte Jeremy.
- Már csak az árnyékolást kell befejeznem és kész vagyok. - válaszoltam boldogan.
- Veroni, mi az ott, az orrod mellett?! - kérdezte Eliz.
- Micsoda? - nem értette, miről van szó.
Eliz adott neki egy tükröt.
- Jesszus! Grafit! Biztos akkor lett ilyen, mikor megvakartam az orrom.
Elszégyelte magát és próbálta leszedni. Valamennyire sikerült, de még mindig látszott neki. Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet. Szegény...
Ebéd után siettem vissza a helyemre az erdőben. Megtaláltam. Ledobtam magam a kentaur mellé és folytattam a rajzot.
20 percel később...
- Ne nyomd rá annyira a ceruzát! Ki fog törni a hegye és az árnyékolás se lesz a megfelelő!
- Kezdesz az agyamra menni, ugye tudod?! - mondtam fennhangon.
- Lehet, de még mindig jobb ilyenkor, minthogy túl későn szóljak. - magyarázkodott.
Fél órával később elkészült a rajz.
- Csak azért csinálja ezt, hogy magatoktól jöjjetek rá a dolgokra. Szóval én most mondhatni bűnös vagyok.
- Lehet... Segal nem fog tudni erről, nyugi. - bíztattam.
- Oké. - rábólintott és megveregette a vállam.
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit! Bármikor szivesen segítek. - ezzel elvágtatott.
A rajzolás megtanít látni a részleteket. A legapróbb hibát is észre tudod venni a dolgokban a segítségével. A rajz a legértékesebb kincs a világon. Ez minden tudomány alapja. Egy tudós a valóság szolgája, míg a művész a fantáziájával uralja a valóságot. Egy művész olyan, mint egy filozófus. Ő is a lényeget ragadja meg, csak más kifejezési módot használ. A rajz egyfajta önkifejezésként is szolgál. Ha le tudod rajzolni azt, amit a szemeddel látsz, akkor idővel azt a képet is letudod rajzolni, amit a fantáziádban látsz. A művészet olyan, akár az ember idegsejtjei: megmutatja, hogy mi a rossz a világban. A tükörrel magadat látod, viszont a fantáziarajzal a lelkedet.
Visszatértem a tanárhoz a többiekkel együtt.
Elliot rajza:
Rebeka rajza:
Elizabeth rajza:
Veronika rajza:
Jeremy rajza:
Jonathan rajza:
Kilch rajza:
Tilda rajza:
- Uram irgalmazz! Tilda?! Mit csináltál lányom?! - kérdezte a tanár hosztérikusan.
Tilda rajzán mindenki sírva fakadt a röhögéstől. Nem csak a zenében rossz, hanem még csak a rajzolás se megy neki úgy, ahogy kéne. Még csak az alapszintet se tudja teljesíteni. Borzalmas...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése