32. fejezet - Konfliktus

32. fejezet - Konfliktus

- Nézzenek oda! Meggyógyult a kutya! - ezzel fogadott ma reggel Tilda.

A tegnapi nap folyamán alig láttuk egymást, tehát nem tudta, hogy már felépültem. A kutya nevet azóta használja rám, mikor először átváltoztam farkassá. Ostoba kis csitri...

- Vigyázz a szádra. Bármikor darabokra szaggathatlak, banya! - morogtam vissza.

- Hirtelen mekkora lett a szád! Na mi van? Megártott a betegség? Feljutott az agyadig?

- Na húzz innen! Nem kíváncsi rád! - védett engem Elliot.

Tilda felszegett orral távozott előlem. Lassan Segal tanárúr is megérkezett. Ismét eljátszottunk pár dalt:

1. Beartooth - Loser (https://www.youtube.com/watch?v=WmiS57zLQlU)

2. Lower Than Atlantis - Get over it (https://www.youtube.com/watch?v=uVFYWtzFunI)

3. Nonpoint - Breaking skin (https://www.youtube.com/watch?v=fy7Ojgsieec)

Tilda csak ott kuporgott a sarokban. Itt ott beszólt nekem, de nem figyeltem rá és tovább játszottam. Nincs értelme egy olyan emberre figyelni, aki leértékel, vagy próbál megalázni. Égjen a pokol kékköves bugyraiban.

Lassacskán letelt a mai nap is és lementünk a parkba a csajokkal. Tilda követett és továbbra is az idegeimmel játszott.

- Szép fehér bundád van kutya! Egy nap majd megnyúzlak és lábtörlőként fogom használni.

- Jaj fogd már be! Nem érted, hogy nem érdekelsz? - kérzedtem nevetve.

- Engem meg az nem érdekel, hogy nem érdekellek téged. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Nincs jobb dolgod? - kérdezte Rebeka.

- Jelenleg nincs, madárka.

Láttam Ellioton, hogy egyre idegesebb lesz. Próbáltam megnyugtatni, de nem jött össze.

- Ha nem fogod be, kivéreztetlek! - fenyegette a banyát a vámpír.

- Nem félek tőled. - nevetett rá Tilda.

Kilch is a parkban volt. Odajött hozzánk.

- Sziasztok! Mi a helyzet? - kérdezte vidáman.

Látta, hogy mindenki ideges, kivéve Tildát.

- Tilda? Te mit keresel itt? - kérdezte meglepetten.

- Szórakoztatom a népet. - válaszolta kuncogva.

- Azt látom... Menny innen! Senki se kíváncsi rád! Csak bajt tudsz hozni, mást nem!

- Ez nem igaz! Nektek nincs humorotok! Lúzerek vagytok mind! - kiabálta Tilda.

Lelöktem Tildát a földre, fölé ereszkedtem és szorosan lefogtam a kezét.

- Jobb lesz, ha ezt abba hagyod! - morogtam.

- Miért? Csak nem őt véded? Bár igaz.. Az állatok összetartanak.

Nem bírtam tovább... Folytogatni kezdtem. A többiek próbáltak leszedni róla, de nem jártak sikerrel. Végül aztán Veroni győzött meg.

- Liza! Ne foglakozz vele! Tudod, hogy Tilda milyen! Nem éri meg megölni!

Igaza van. Más személy ostobasága miatt bajba keveredni nem éri meg. Elengedtem Tildát és leszálltam róla. Elsétáltunk tőle, de nem vettem észre, hogy megint követ. Rám vetette magát és egy késsel próbálta elvágni a torkom. Kilch és Elliot leszedték rólam, Elizabeth arra kényszerítette, hogy a földre térdeljen és Rebeka kikapta a kezéből a kést.

- Béna vagy szivem. - mondtam neki mosolyogva.

Levágtam neki egy-két pofont, de továbbra sem adta fel. Ismét rám vetette magát és a bordámat ütötte, de sikertelen..

- MIÉRT NEM TÖRIK MÁR EL?! AZT AKAROM, HOGY ÁTSZÚRJA A TÜDŐD!!! - kiabálta.

- Ostoba! Nem tudsz megölni!!!

Feladta, leszállt rólam, visszalopta a kést és a combomba szúrta, majd elviharzott. A többiek pánikba estek, de tudták mit kell tenni. A sebem felett Veronika elszorította a lábam, hogy a vérzést megállítsa, Eliz kitépte belőlem a kést, Rebeka segítségért futott, a srácok pedig segítettek a suli bejáratához botladozni, ahol összeestem.

A dokinál ébredtem fel. A többiek mind körülöttem voltak, kivéve Rebekát. A lábamból még mindig ömlött a vér. Az orvos azt se tudta hirtelen, hogy mivel állítsa el. A vesztett vért egy üvegtálba gyűjtötte. Egy idő után az igazgató betörte az ajtót és hozzám sietett. Mögötte volt Rebeka.

- Mi történt?! - kérdezte az igazgató.

Még sosem láttam egyetlen tanárt sem így aggódni.

- Leszúrták. - válaszolta a doki és tovább kapkodott.

- KI VOLT AZ?! - kérdezte idegesen Harlekin igazgatóúr.

- Tilda.... - suttogtam.

A doki végre sikeresen elállította a vérzést, kitisztította a sebem, összevarrta és bekötötte. Elliot és Kilch ismét segített talpra állni. A lányok elköszöntek és visszatértek lakásukba, Kilch velünk maradt segíteni. Mikor visszaértünk a lakásunkhoz óvatosan leültettek az ágyamra.

- Jobban vagy? - kérdezte Kilch.

- Hát... Még mindig jobb, minthogy egy éles és hideg tárgy álljon ki a lábamból. - válaszoltam nevetve.

A két fiú mellém ült, hogy (a saját elmondásuk szerint) ,,biztonságban érezzem magam". Nevetséges, de aranyos gesztus. Valaki kopogott az ajtón. Harekin volt az.

- Szia! Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan.

- Igen..

- Csak gondoltam szólok, hogy kirúgtam Tildát, elvettem az erejét és az emlékeit, tehát már nem lesz vele gondunk. Már az Embervilágban van és ott is marad örökre.

- MICSODA?! - kérdeztem a srácokkal egyszerre.

- Óh, nem kell megköszönni. Ez a minimum, amit érted tehetek, Liza. - legyintett, majd elégedett mosollyal elhagyta a szobát.

Mi hárman még mindig ott ültünk az ágyon kidülledt szemekkel.

- Baszki... - csúszott ki a számon.

- Gyerekek, bontsunk pezsgőt. - mondta Kilch monoton hangon.

Tisztára le voltunk sokkolva. Vége annak a sok gondnak, és még csak bosszút se kell állnom. Na holnap ünneplünk! :D

Kilch hazament, én pedig azonnal elaludtam.