38. fejezet - A titok

38. fejezet - A titok

- Nekem te több vagy, mint barát. - suttogta.

- Micsoda? - kérdeztem. - Egy barátnál többet nem jelenthetek neked többet.

- Pedig de.

Elliot mindig mellettem állt, bármi is volt a probléma. Folyton aggódott értem. Mindig szemmel tartott. Még saját magától is próbált engem megvédeni. Egy ideig arra gondoltam, hogy csak ki akar engem sajátítani, mint egy tárgyat. Egész végig ezt gondoltam. De a rózsa, amit annó kaptam tőle... Tán többet is elárult Elliot érzelmeiről. Mindig számíthattam rá. Mindig mindenben próbált segíteni, még akkor is, ha csak rontott a helyzetemen, mint ahogy most is. Tartania kellett volna a száját. Megbocsátottam neki ugyan, de még mindig haragszom rá. Bíznia kellett volna bennem. Én egész végig bíztam benne. Akkor ő miért nem tette ugyanezt? Miért nem hitt nekem? Lehet én vagyok túl ostoba, de ezt tán sosem fogom megérteni.

- Ha több vagyok egy barátnál, akkor miért nem hittél nekem?

- Magam sem értem. Megijszetettél. Azt gondoltam megbolondultál és segítséget kellett hívnom, de nem kellett volna... - magyarázta.

- Ezen nem lehet segíteni Elliot. Hinned kellett volna nekem, de én mondhattam bármit, nem hittél volna nekem... De remélem már tudod mit tettél. - mondtam teljesen nyugodt, szomorú hangon.

- Igen és sajnálom. - mondta ki egyszerűen. Könnyek gyűltek a szemébe.

- Már rég megbocsátottam, de nem hagyom annyiban a témát. Segítségre van szükségem, de nem az igazgatóéra vagy az orvosokéra, hanem a tiédre. Remélem ezt megérted.

- Hogy ne érteném? - kérdezte.

- A pszichiáter előtt nem értetted.

- Jó-jó. Felfogtam... - jelentette ki fennhangon.

- Nem akarok veszekedni. Sosem fogom neked mondani, hogy bízz bennem, mert azt te döntöd el, hogy neked hogy a legjobb. - sóhajtottam. - Viszont én bíztam benned és nem tudom miért, de még mindig ezt teszem.

Elliot fölém hajolt és nyomott egy csókot a homlokomra a törődés jeleként.

- Szóval elárulod, mi az a nagy titok? - kérdeztem mosolyogva, de rettegtem, hogy Elliot olyat akar mondani, amitől esetleg megijedek vagy rosszul fogok rá reagálni.

- Több vagy nekem, mint barát. - erre visszatartottam a lélegzetem. - Szeretlek, testvér. - az utolsó szóra kiengedtem a levegőt.
- Ez volt az a ,,nagy titok"? - nevettem el magam.
- Ömm... Ja. - mondta a vámpír.
Magához húzott és megölelt.
- Legalább is így éreztem pár héttel ezelőtt, míg meg nem jelent Joel.
- Miért? - kérdeztem.
- Féltékeny lettem és rájöttem valamire.
- Mire?
- Hogy mégis miért vagyok annyira féltékeny. Nem testvéri szeretetből... - magyarázta.
- Hát akko-
Elliot ajkai találkoztak az enyémmel.
- Francba... - sziszegte és tovább csókolt.
Visszacsókoltam.