40. fejezet - Új diák
Ma reggel a reggeli közben valami nem stimmelt. Valami megváltozott a teraszon...meg úgy mindenhol.
- Hallottátok a hírt? - suttogta Eliz a társaságunk közepére.
- Milyen hírt? - kérdezte Veronika.
- Jaj Veroni! Te mindig mindenről lemaradsz! A többiek biztos tudják miről van szó. - mondta Eliz.
Hát persze, hogy nem. Legalább is én és Elliot semmiről sem hallottunk, viszont velünk együtt Rebeka is értetlenül méregette Elizabethet.
- Miről van szó? - kérdeztem.
- Most komolyan semmit sem tudtok? Hiszen mindenki csak erről beszél!
Mostmár értem miért viselkedik mindenki ilyen furcsán. Szinte minden asztalnál diákok megannyi csoportra szakadva susmorognak valamiről. Akár csak mi.
- Jaj bökd már ki! Nem érek rá egész nap! - csapott az asztalra Elliot.
Abban a pillanatban valaki belépett a fedett terasz ajtaján. Egy magas, vékony, hófehér bőrű srác. Hosszú fekete hajkoronája lágyan omlott a hátára és a vállaira. Fekete nadrágot és fekete ujjatlan pólót viselt. Kezeit fekete kesztyűk borították, ujjai szabadon voltak. Arcvonásai tiszták voltak, arccsontjai is tökéletesen kirajzolódtak a bőre alatt. Tökéletes.
- Ő az. - suttogta Eliz szinte alig hallhatóan.
- Ki ez? - kérdeztem szintén nagyon halkan.
- Senki sem tudja. Eddig még senkivel sem beszélt. - kaptam meg a választ pletyis vérfarkastól.
- Megtennéd, hogy nem bámulod ilyen feltűnően? - súgta a fülembe Elliot.
Gyorsan elkaptam a szemem a srácról és folytattam a reggelit.
A tanítást félbeszakítva ebédelni mentünk. Nagy szerencsétlenségünkre elfoglalták az asztalunkat, ezért muszáj volt máshol helyet foglalnunk. Ismét feltűnt a srác. Helyet keresett magának az asztalokat kémlelve. Az összes tele volt. Az összes, kivéve a miénket. Nálunk volt még 2 szabad hely.
- Leülhetek? - kérdezte az ismeretlen barátságosan, közben rámutatott az egyik üres helyre Veronika mellett.
- Persze! - mondták egyszerre a lányok.
Ezek után csendben ültünk. Nem mertünk megszólalni, nehogy valaki elszólja magát valamiről. Egy pillanatra felnéztem a tányéromból a srácra. Engem bámult. Baszki... Nem áll jól a hajam? Vagy leettem magam? Végignéztem magamon. Nem volt rajtam semmi furcsa, vagy esetleg nevetséges. Akkor miért bámul? Tök para...
Ebéd után visszasiettünk a tanárunkhoz és folytattuk a napot. A nap végén visszatértünk a teraszra vacsorázni. Az összes több személyes asztalt elfoglalták, ezért kénytelenek voltunk külön válni. A lányok külön ültek egy négyszemélyes asztalhoz. Ugyanezt tettem Elliottal magam mellett. Ezúttal nem láttam a srácot. Nem is láthattam, hiszen a bejáratnak háttal ültem.
- Pokolba... - sziszegte Elliot.
A bejárat felé nézett, tehát megfordultam. Megint felbukkant a srác ismét helyet keresve. Elindult a lányok felé, de aztán irányt váltott és felénk közeledett.
- Leülhetek? - kérdezte a mellettem lévő üres helyre mutatva.
Elliot gyorsan reagált.
- A szomszédasztalnál is van egy üres hely. - morogta.
- Igen, látom, viszont nem akarom megzavarni a lányokat. Úgy látom számukra valami fontos dologról beszélgetnek. - válaszolt az ismeretlen vállat vonva. - Szóval? Foglalt ez a hely?
Ránéztem Elliotra. Nem tűnt túlzottan jó kedvűnek. Visszanéztem a srácra.
- Ülj csak le. - válaszoltam mosolyogva és megveregettem magam mellett az üres helyet.
- Köszönöm. - és ledobta magát mellém.
Egy idő után kinyújtotta Elliot felé a jobb kezét, aki pont szemben ült vele.
- Egyébként Nortakis Okami vagyok. - montda kedvesen.
Elliot arckifejezése ellazult. Elfogadta a kézfogást.
- Én Elliot vagyok. Elliot Lonely. Üdvözöllek Diamond School falai közt. - mondta a lehető legkedvesebb hangnemmel.
- Köszi! - nevette el magát Nortakis és elengedte Elliot kezét. - És a szép és kedves úrihölgyben kit tisztelhetek? - kérdezte felém fordulva.
- Liza Wolf vagyok. - válaszoltam mosolyogva.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - mondta és a bal kezét nyújtotta nekem.
- Tudtommal jobb kézzel szokás kezet fogni. - vigyorodtam el.
- Nem is azt akartam. - mondta és felkapta a jobb kezem egy szelíd kézcsókra.
Egy pillanatra lefagytam. Csak egy mosolyt küldtem a srác felé és folytattuk a vacsorát. Elliotnak tátva maradt a szája. A lányokra néztem, akik visszanéztek rám kigúvadt szemekkel. Jajj... Holnap várhatom a kérdéseiket...vagy akár ma éjszaka... Nem csak ők akadtak ki a dolgon, hanem Joel is. Szinte az egész jelenetet végig nézte. Miért van az az érzésem, hogy megint verekedés lesz ennek a vége?
A vacsora befejeztével elköszöntünk Nortakistól és elindultunk a folyosón, mely visszavezet a szálodába. A lányok gyorsan felpattantak az asztaltól és utánunk eredtek.
- Várj meg Liza! - kiabálta Rebeka.
Mire utolértek minket, kifulladtak. Nem is csoda, hiszen akkor vették észre, hogy már nem vagyok a teraszon, mikor már majdnem a folyosó másik végéhez értünk.
- Mi volt ez? - kérdezte Eliz.
- Bemutatkoztunk egymásnak. - mondta Elliot.
- Liza. Szerintem bukik rád. - mondta Veroni.
- Ha így van, akkor hiába minden. - jelentette ki Elliot.
- Hagynál végre engem is szóhoz jutni? - kérdeztem ingerülten.
- Persze. Neharagudj...
- Szóval? - kérdezték a lányok majdnem egyszerre.
- Csak bemutatkozott. Ennyi. Semmi falatrengető. - válaszoltam hidegen.
A lányok csalódottan, lógó orral köszöntek el tőlünk. Visszatértünk a lakásba.
A vámpír becsapta maga mögött az ajtót és felém közeledett. Vállamra tette a kezét és nekiszorított a falnak. Nem szólt semmit. Jobb lábát a térdem közé szorította és a nyakamhoz hajolt.
- Akarlak. - suttogta. - Akarom a tested, a lelked, a mosolyod, a bánatod... Mindened. Akarom a véredet. - ezzel beleharapott a nyakamba. Felsziszegtem a fájdalomtól.
- Az enyém vagy! - morogta.
Mielőtt újra megharapott volna ellöktem magamtól. A földre löktem, de magával húzott.
- Ügyes, de nem eléggé. - mondta vigyorogva és újra belém harapott.
Abbahagyta és a szemembe nézett. Véres volt a szája.
- Te eszelős vadállat! - mondtam ingerülten.
Közelebb húzta a fejem az arcához és összekulcsolta az ujjait az enyéimmel.
- Valld be, hogy élvezted! - suttogta perverzen.
Bármennyire is haragudtam rá, elmosolyodtam.
- Tudtam. Kis mazochista. Te vagy az én mazochista szukám. Az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése