11. fejezet - Suttogás

11. fejezet - Suttogás

Hétfő van. Ma lesz az első tanítási nap. Mágia. Hurá... Elliottal elindultunk a teraszra, ahol a többiekkel is találkoztunk. Reggeli után a suli elé vettük az irányt, ahol az osztályfőnökünk várt.

- Jó reggelt! Remélem eleget pihentetek ahhoz, hogy a ami napot túléljétek.

Igen, bíztató a tanárnő... :D Elindultunk a Suttogó erdőbe. Eleinte nem is értettem, hogy miért épp Suttogó erdő a neve, de mostmár értem. Suttogásokat hallottam. Mintha a fák suttognának. Elég ijesztő... Alakváltás volt az első feladatunk. Ez csak Eliz, Veronika, Kilch és az én feladatom volt. A vérfarkasok könnyen megbírkóztak a feladattal, ahogy Kilch is. Nekem viszont nehezebb dolgom volt, mivel még sosem csináltam ilyet. Még azt sem tudtam, hogy mivé változok. A vérfarkasok bíztattak, hogy koncentráljak és jobban figyeljek oda, de nem ment. Tilda egyből lepancserozott, de inkább nem figyeltem rá. Egy ellenségtől ugyan mit várhatok? A tanárnő is próbált segíteni, de hiába. Senki sem tudott segíteni. Suttogást hallottam...

- Koncentrálj, koncentrálj, koncentrálj......... - mondták egyszerre többen.

Nagyon halk suttogás volt. Szinte alig hallható, de én mégis tisztán hallottam. Egy idő után a suttogások egyre hangosabbá váltak. Egy pillanatra elkezdtem szédülni, majd hirtelen haragot éreztem, erős agresszivitást. Összekuporodtam a földön és az egész testem elkezdett bizseregni. Erős fájdalom nehezedett a mellkasomra. Ordítani tudtam volna. Tilda odajött hozzám.

- Na mivan pancser? Nem megy? - kezdett sértegetni.

Egyre erősebb lett a fájdalom.

- Sosem fog menni, mert ostoba vagy. - mondta Tilda.

Abban a pillanatban, amint ezt kiejtette a száján hatalmas harag nehezedett rám és felugorva változtam át. Tilda a földre esett én meg vicsorogtam rá mérgemben. Legszívesebben darabokra szaggattam volna a mocskos banyát! Farkassá váltam...

Tilda nem mert mozdulni. A tanárnő rám szólt.
- Liza! Hagyd!
Hallgattam rá. Félre álltam és ránéztem a többiekre. Mindenki engem bámult. Nem értettem, hogy miért.
- Tanárnő, nem úgy volt, hogy az utolsó farkasdémon már halott? - kérdezte Kilch a tanárnőtől.
- De igen. A jelek szerint tévedtünk. - válaszolta.
Utolsó farkasdémon? A mesét már én is hallottam. Volt egy nő. Teljesen egyedül élt, mivel a családja meghalt egy balesetben. Ez a nő volt a világ utolsó farkasdémona. A tanárnő óvatosan közelített felém. Lenyugodva álltam előtte. A szemembe nézett, majd így szólt:
- Ezek a szemek.. Ritka az arany szemű farkasdémon. Főleg, ha fehér a szőrzete.

Remek. Én lettem a központi téma... Visszaváltoztam, ahogy a többiek is. Most Rebekának, Tildának és a vámpíroknak adott feladatot az osztályfőnök. Tildának leveleket kellett forgatnia egy apró tornádóval, melyet magának kellett csinálnia. A vámpírok a vérszomj visszatartását gyakorolták egy szerencsétlen mókuson. Még a mai napig is sajnálom szegény állatkát... Rebeka a szárnyai rejtegetését gyakorolta. Ez a rejtegetés nem kabáttal vagy bármiféle ruhadarabban nem, mely alá a szárnya befér. Szó szerint el kellett tüntetnie őket. Még a nap végére sem járt sikerrel. A vámpíroknak sikerült a dolog, de nem kaphatták meg a mókust jutalom képpen. Hagyniuk kellett futni. Hahaha.. :D
Tilda felsöpörte a leveleket a fákra, de forgatni nem sikerült egyiket se szél segítségével. Büntetésből le kellett hoznia őket a fákról. :D
Visszatértünk lakásainkba.
- Elliot?
- Igen? - válaszolta.
- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem.
- Akár több is. - mondta és leült mellém az ágyra.
- Te is hallottad a suttogásokat?
- Milyen suttogásokat? - kérdezte meglepődve.
Elmodtam neki, hogy mit hallottam. Ő nem hallott semmit.