15. fejezet - Vadászat

15. fejezet - Vadászat

Csütörtök van. A mai napot Coyote tanárnővel fogjuk tölteni a Suttogó erdőben. A tanárnő a suli előtt várt rák. Ő is vérállat. Ki gondolta volna.... :´D Az erdő közepébe mentünk. Ismét suttogásokat hallottam, de nem foglalkoztam velük. A tanárnőnél volt pár fegyver: ijj nyilakkal (ezekből több fajta is volt, pl.: kisebb, nagyobb), dárda, szabja. Elmagyarázta, hogy melyiket hogy kell használni, utána pedig szabadon választhattunk magunknak. Ismét a suttogások...

- Ijj........ijj.......

Az ijjat választottam, mégpedig azt, amelyiknek nyilai a leggyorsabban és legtávolabb szállnak. Coyote szerint már évtizedek óta senki sem választotta ezt a fegyvert.

Segítettünk a tanárnőnek felállítani a céltáblákat. Elmagyarázta, hogy hogyan kell célozni.

- Mindenkinek egyenként mutatom meg, hogy hogyan kell célozni, valamint hogy milyen legyen a testtartása. Kezdjük veled, Liza.

Odamentem az egyik céltábla elé, mely kb. 6 méterre volt tőlem. Először megmutatta Coyote nekem a testtartást, majd a célzást is megmutatta. Ezek után hátrébb állt én pedig kilőtem a nyilat. Villámgyorsan a céltábla bal szélébe fúródott, majd a tábla fordult egyet és eldőlt. Valóban a legerősebb fegyvert választottam... A többiek már névsor szerint mentek. Tilda meg akarta mutatni, hogy ő jobb nálam, így ő is egy ijjat választott, csak azt nem vette észre, hogy a legrosszabb akadt a kezébe. Szerencsétlen banya még csak célozni sem tudott vele. :D Elliot, Rebeka, Jeremy és Eliz is egy-egy ijjat választott. Kilch és Veronika a szabját, Jonathan pedig a dárdát fogta ki magának.Eliz és Jeremy remekül céloztak, a többiekre viszont rá fér még a gyakorlás.

Ismét ebédszünet.

- Fhükshégünk fan egyáltahán a vhadászatva?! - kérdezte Elliot evés közben teli szájjal.

- Igen és ne beszélj teli szájjal. - válaszoltam.

- Éf minhek ish esz a vhadáfat? - kérdezte ismét.

- Nyeld le! Amúgy meg azért, mert szerintem a harcban is lehet alkalmazni az itt tanultakat, de mivel leplezni akarják ezt, akkor vadászatnak hívják. - magyaráztam.

- Milyen harc?! - kérdezte Veronika kétségbeesett hangon.

- Nyugi. Úgy értettem, hogy önvédelemből.

Veroni nyugodtan felsóhajtott. Az azért szép lenne, ha diákokat küldenének egy háborúba vagy kisebb csatába. :D

Ebédelés után visszatértünk az erdőbe és folytattuk a ,,vadászatot". A nap végén fáradtan tértünk vissza lakásainkba. Hornblasia Wolf járt a fejemben. Ki lehet ő? Egy idő után elsötétült odakint az égbolt, de nem jött álom a szememre.