16. fejezet - Éjszakai bujdosás

16. fejezet - Éjszakai bujdosás

Éjfél körül jár az óra. Nem tudok aludni. Hornblasia nem hagy nyugodni. Odasétáltam Elliot ágya mellé és fölé hajoltam.

- Elliot? - suttogtam.

- Hmm...

- Elliot?

- ...mmm...

- Elliot? Alszol?

Lassan kinyitotta a szemét.

- Már nem... Mit akarsz? - kérdezte kómásan.

- Hornblasia nem hagy nyugodni.

- Az meg ki?!

- Hát az a nő a suli főcsarnokában a képeken.

- Jaaa... Már tudom. És konkrétabban mi is a bajod?

- Nemtudom... Egyszerűen ő jár az eszemben. Az igazgató felajánlotta, hogy kérhetek tőle könyvet Hornblasiáról. Lehet, hogy elkérem tőle.

- Jó. Most akkor mi legyen? - kérdezte a vámpír és ásított egyet.

- Eljönnél velem az igazgatóhoz ma éjszaka?

- Muszály?

- Légyszi. - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Mit kapok cserébe? - kérdezte a jobb szemöldökét felhúzva.

- Fogalmam sincs. Amit szeretnél. - válaszoltam.

- Egy ölelést és egy puszit az arcomra. - válaszolta vigyorogva.

- Oké, megkapod. - válaszoltam zavartan. - Akkor jösz? - kérdeztem.

Elliot lassam kimászott az ágyból, felvette az egyik BMTH-s pólóját, kizárta az ajtót és magával vonszolt engem a folyosóra.

- Nem biztos, hogy jó ötlet így végig menni a folyosón, egyenesen az igazgatóig. - mondtam neki, mivel mindkettőnkön csak egy póló volt és alsónemű.

Elliot visszament a fürdőköpenyekért és abban mentünk át a suli épületében található legmagasabb toronyba. Felvonszoltuk magunkat a lépcsőn és bekopogtam az igazgatói irodába. Az ajtó lassan magától kinyílt. Bementünk, de nem láttuk az igazgatót. Némi kutatás után végre ráleltünk. Két szék közé volt befeküdve, melyekre egy pakróc volt terítve. Épp olvasott. Könyvmoly bunki. :D

- Uram? - szólítottam meg.

- Oh! Sziasztok! Mi szél hozott benneteket? - kérdezte jókedvűen.

Bizonyára örül ha vendéget fogadhat.

- Gondolkodtam azon a könyvön, mely Hornblasiáról szól. Elkérhetném?

- Hát persze! Keresd meg. Ott kell lenni abba a kupacban. - rámutatott egy hatalmas könyvkupacra.

Megkértem Elliotot, hogy segítsen. Fél órra után végre megtaláltuk a ,,Hornblasia Wolf" címen.

- Megvan! Uram, ez lenne az? - kérdeztem az igazgató felé mutatva a könyvet.

- Igen, ez az. - válaszolta mosolyogva.

Elköszöntünk az igazgatótól és visszatértünk a lakásba. Egy idő után kinyitottam a könyvet és beleolvastam. Sokat ír a zenéről és a művészetről. Hornblasia a művészetnek élt egész életében. 1 óra után letettem a könyvet és Elliotra néztem. Azt hittem alszik. Tévedtem. Csak feküdt az ágyon és engem bámult.

- Te még mindig nem alszol? - kérdeztem csodálkozva.

- Nem. Nem tudok elaludni. Ez az éjszakai séta megtette a hatását. Átment rajtam az álmosság. - válaszolta.

Tovább olvastam. Fél óra után le akartam menni a főcsarnokba megnézni újra a festményeket. Nagynehezen a szobatársamat is rávettem, hogy jöjjön velem.

- Miért ilyen fontos ez neked? -  kérdezte Ell a folyosón.

- Nemtudom, csak érdekel. Érdekel ennek a nőnek a múltja. - válaszoltam a vállamat vonogatva.

Elliot sóhajtott egyet. A főcsarnokba értünk. Sokáig nézegettem Hornblasia festményét. Tényleg hasonlít rám. Elliot szerint olyan, mintha ikrek lennénk. Nagyon gyanús ez nekem...

Egy idő után visszatértünk a lakásba és lefeküdtünk aludni. Hahaha. Könnyű azt mondani. Egyikünk sem aludt. Nem voltunk álmosak. Egyáltalán. Kicsit sem.

- Ígértél valamit. Emlékszel? - mondta Elliot.

- Miről beszélsz? - kérdeztem.

- Az alkunkról. Elkísértelek az igazgatóhoz és most tartozol nekem egy öleléssel és egy puszival. - magyarázta.

- Oh, tényleg... El is felejtettem.

- Akkor megkapom?

- Hm. Oké. Na gyere.

Felültem az ágyon, ő mellém ült, én pedig szorosan megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.

- Látod? Nem is fájt. - jegyezte meg nevetve.

- Aha, de most elengednél? - még mindig ölelt.

- Minek? - kérdezte vigyorogva.

- Mert le szeretnék feküdni.

- Oh, szóval le akarsz feküdni. - nézett rám perverz arckifejezéssel.

- Ne. Hadd abba ezt! - szóltam rá nevetve.

Nagynehezen elengedett, visszament az ágyába és végre el tudtunk aludni mindketten.