19. fejezet - Sárkányvér
Letelt az egy hét. Végre visszaköltözhetek eredeti lakásomba Elliothoz. A tanítás végén összepakolok Rebekánál és visszamegyek. A teraszon összefutottam a vámpírral.
- Szia! Végre letelt az egy hét! - ugrott elém boldogan.
- Jó reggelt! Igen, végre. - válszoltam mosolyogva.
A mai nap új feladatot kaptunk az osztályfőnöktől a tanítás alatt. Az osztályt három csoportra osztotta. Egy csoportban hárman voltunk. Én Jeremyvel és Elizzel voltam egy csapatban. Elliot Jonathannal és Rebekával volt. Szegény Kilch és Veronika meg lett áldva Tilda társaságával. A feladat az, hogy meg kell keresnünk az erdőben egy bizonyos üvegcsét, melyben sárkányvér van. A sárkányvér egy nagyon ritka dolog. Gyógyításra használják, de hogy miért pont sárkányvért kell keresnünk, azt senki sem értette. A tanárnő nem adott nyomot, amin elindulhatnánk. Lehet, hogy nem is szükséges. Az erdő déli irányába mentünk. A többi csapattal megegyeztünk, hogy nem követjük egymást. Tilda nehezen fogadta el a dolgot, de nem volt más választása. Szóval így minden csapatnak megvolt a maga területe.
Eleinte senki sem talált közülünk még egy kavicsot sem. Megegyeztem a csapattársaimmal, hogy feloszlunk és úgy talán könnyebb lesz a keresés. Mégis hogyan találjuk meg az elrejtett tárgyat, ha mindenki ugyanazon a helyen kutat?
Hosszas idő elteltével (ezt értsd úgy, hogy 2 és fél óra után) összefutottam egy kentaurral. A nevére sajna nem emlékszem. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy adott útmutatórt nekem. Egy apró kis verset.
- ,,Folyó medrében apró hal, ki bele zuhan szörnyet hal. Keresd hát a parton kincsed, ha szerencséd van megleled."
- Köszönöm! - mondtam boldogan.
- Igazán nincs mit. A tanárnő beavatott minket is a dologba. A kentaurokkal téged szemeltünk ki. Szimpatikus egyed vagy a szemünkben. Azt már nem árulhatom el, hogy melyik folyóról van szó sajnos... További sok sikert a kereséshez! - mondta lelkesen és elvágtatott.
Folyó... Vajon melyik lehet az? Meg kell keresnem a csapattársaimat. Átváltoztam farkassá és futva keresni kezdtem őket, míg bele nem futottam szegény Jeremybe...
- Hé! Vigyázz! - mondta felháborodottan.
A földön fetrengtünk mind a ketten. Visszaváltoztam és felsegítettem őt a földről.
- Ne haragudj. Nem láttalak. Hol van Eliz? Épp titeket kereslek.
- Nem láttam sehol. Miért is keresel minket?
- Mert kaptam útmutatót. - válaszoltam.
- Á! Értem.
Ezentúl együtt kerestük Elizt. Egy idő után meg is találtuk. Szegény fenn akadt egy fán.
- Eliz?! Mit keresel te ott?! - kérdeztem.
- Láttam valami csillogót a fán. Azt hittem az üvegcsét láttam, de tévedtem és fenn akadtam, mikor próbáltam lejönni... - mesélte.
Jeremy felmászott érte és lehozta a fán akadt vérfarkast.
- Miért is kerestetek? - kérdezte Eliz.
- Mert kaptam útmutatót, amit mindenképp muszály nektek elmondanom. - válaszoltam.
- Oké. Akkor mond. - mondta Eliz.
- ,,Folyó medrében apró hal, ki bele zuhan szörnyet hal. Keresd hát a parton kincsed, ha szerencséd van megleled." Ezt egy kentaur mondta nekem.
- Akkor egy folyót kell keresnünk a sok közül. - jegyezte meg Jeremy.
- Igen, na itt a baj. Ötletem sincs, hogy melyik folyóról van szó. - mondtam.
- Váljunk szét és nézzük meg a folyók partját. - mondta Eliz.
- Igen, épp ezt akartam mondani! - mondtam haragosan.
Jé! Ez is tud gondolkodni! Nahát! -.-"
Ismét szétváltunk és kerestük a folyókat. Folyamatosan a verset mondogattam magamban. Egy idő után már rengeteg folyót megnéztem, de semmit sem találtam. Lassan mehettünk ebédszünetre.
- Hali! Na találtatok valamit? - ugrott elénk Elliot.
- Nem, még semmit, de szerintem már nyomon vagyunk. - válaszolta Jeremy.
- Csak nem nektek is elmondta a kentaur a verset? - kérdezte meglepetten Elliot.
- Miért? Nektek is elmondta? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, de alig értettem belőle valamit. Csak annyit tudtam belőle kivenni, hogy a sárkányvér az egyik folyóparton van. - magyarázta.
Egész szünetben erről beszélgettünk, míg újra el nem kellett válnunk egymástól. Visszatérve az erdőbe tovább kutattunk. Egy idő után rájöttem. ,,Folyó medrében apró hal", vagyis egy olyan folyót kell keresnem, ahol sok a kicsi hal. Ezt a folyót körülbelül 3 folyó után találtam meg. Ezek után már csak a parton kellett kutatnom. Némi fáradozás és idegeskedés után végre meglett a ,,kincs". Ezzel csak az a baj, hogy nem sárkányvér volt, hanem egy öreg, rozsdás kulcs. Ismét Jeremyt és Elizt kezdtem el keresni. Fél óra után meg is találtam őket.
- Nézzétek mit találtam! - lengettem az orruk előtt a kulcsot.
- Oké. Ez egy rozsdás, öreg, értéktelen kulcs. Beadhatod a vasasba az Embervilágban. - kuncogott Eliz.
- Nem érted, igaz?! Ez a kulcs nyitja azt, amibe az üvegcsét rejtették. - maagyaráztam.
Megértették, de nem hitték el teljesen. Azt hitték, hogy a versben lévő ,,kincs" a sárkányvért jelenti. Tévedtek. A kentaur ismét feltűnt.
- ,,Hegyek közti hangok mutatják utadat. Válaszd ki a megfelelőt, melyet követhetsz utadon."
Elindultunk a hegyek felé. Elkezdün egyre feljebb és feljebb haladni rajtuk. Minél feljebb jutottunk, a hangok annál hangosabbnak és kiterjedőbbnek tűntek. Varjúkárogás, baglyok szárnyának suhogása, denevérciripelés, farkasüvöltés, őzek léptei és még sorolhatnám. A denevérciripelést követtük. Egy denevérbarlangban kötöttünk ki.
- ROSZZ ÖTLEEET!!! ROSSZ ÖTLEEET!!! - kiabáltam futás közben.
Igen, a denevérek megtámadtak minket. Sikítozva rohantunk ki onnan, ők meg utánunk eredtek. Leugrottunk a hegyoldalról. Jeremy egy mérgesszömörce bokorban, én egy tűlevelű fán és Eliz egy kígyófészken landolt. Összekapartuk magunkat és a sok kígyómarás, tűlevélszúrás és mérgesszömörce okozta viszketés után ismét felmásztunk a hegyoldalra. Én még mindig a tüskéket húzkodtam ki a bőröm alól, Eliz a sebeit kötözgette, Jeremy pedig egy faággal vakargatta a hátát.
- Ne vakard! El fog terjedni! - szólt Jeremyre Eliz.
- De viszkeeet!
Sokat vitatkoztak ezen teljesen fölöslegesen. Némi gondolkodás után a farkasüvöltést kezdtük követni. Egy kis idő elteltével három farkassal találtuk szembe magunkat. Egy apró kis ládát őriztek.
- Ott van. - súgtam.
A farkasok vicsorogni kezdtek. Bárhogy is közelítettük meg őket, nem jött össze a dolog. Nem engedték, hogy a ládát elvigyük. Arra gondoltam, hogy harcolni akarnak, így hogy a saját súlycsoportjukkal kezdjenek ki én és Eliz átváltoztunk. Nem vártam ezt a reagciót, de a farkasok odébb áltak, én pedig nyugodtan elvihettem tőlük a ládát. Leereszkedtünk a hegyről és az egyik folyó partján felnyitottuk.
- Ó HOGY AZT A K**VA ISTENIT!!! - kiáltotta el magát Jeremy idegesen.
Na jah, a ládában csak egy papírfecni volt egy újabb nyommal. Ez azonban egy rajz volt egy apró medálról. Ezt kell megkeresnünk. Ez a medál egy pentagram volt. Kerestük mi az erdő egész területén, de semmi. Jeremy rám kiáltott.
- OTT VAN A NYAKADBAN!!!
- Mi?! Hogy ez?! - mutattam a nyakláncomra. - Nem hiszem, hogy ez lenne az, amit keresünk.
- Figyelj Liza, csak egy pentagram nyaklánc kell. Nálad van egy. - magyarázta nekem Eliz.
Belátom igaza van. De mire kell a pentagram? Alaposabban megnéztem a ládát. Megfordítottam és az alján taáltam egy vésett pentagramot. Pont akkora volt, mint az én medálom. Ráhelyeztem a medált. A vésett pentagram elkezdett világítani a medálommal együtt. Egy pillanat alatt a láda kicsúszott a kezemből és porrá vált a földön.
- MOST MEG ELRONTOTTAD! - jegyezte meg Jeremy idegesen.
Persze könnyebb azt hibáztatni, aki cselekszik is valamit és nem csak néz ki a fejéből egész nap. A porban valami csillogni kezdett. Óvatosan lesöpörtem róla a porszemcséket. Megvan. A sárkányvér, amit kerestünk. Jeremy bocsánatot kért az előbbi kiabálása miatt és mind a hárman elindultunk megkeresni az osztályfőnököt. Amint megtaláltuk visszahívta az osztálytársainkat az erdő közepére. Látta, hogy megsérültünk, így azt kérte, hogy nyaljunk bele a sárkányvérbe. Lehet, hogy undorítónak hangzik, de segített rajtunk. A sárkányvér a legjobb gyógyszer mindenre. A sárkányvérnek hatalmas az ereje.
Eleinte senki sem talált közülünk még egy kavicsot sem. Megegyeztem a csapattársaimmal, hogy feloszlunk és úgy talán könnyebb lesz a keresés. Mégis hogyan találjuk meg az elrejtett tárgyat, ha mindenki ugyanazon a helyen kutat?
Hosszas idő elteltével (ezt értsd úgy, hogy 2 és fél óra után) összefutottam egy kentaurral. A nevére sajna nem emlékszem. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy adott útmutatórt nekem. Egy apró kis verset.
- ,,Folyó medrében apró hal, ki bele zuhan szörnyet hal. Keresd hát a parton kincsed, ha szerencséd van megleled."
- Köszönöm! - mondtam boldogan.
- Igazán nincs mit. A tanárnő beavatott minket is a dologba. A kentaurokkal téged szemeltünk ki. Szimpatikus egyed vagy a szemünkben. Azt már nem árulhatom el, hogy melyik folyóról van szó sajnos... További sok sikert a kereséshez! - mondta lelkesen és elvágtatott.
Folyó... Vajon melyik lehet az? Meg kell keresnem a csapattársaimat. Átváltoztam farkassá és futva keresni kezdtem őket, míg bele nem futottam szegény Jeremybe...
- Hé! Vigyázz! - mondta felháborodottan.
A földön fetrengtünk mind a ketten. Visszaváltoztam és felsegítettem őt a földről.
- Ne haragudj. Nem láttalak. Hol van Eliz? Épp titeket kereslek.
- Nem láttam sehol. Miért is keresel minket?
- Mert kaptam útmutatót. - válaszoltam.
- Á! Értem.
Ezentúl együtt kerestük Elizt. Egy idő után meg is találtuk. Szegény fenn akadt egy fán.
- Eliz?! Mit keresel te ott?! - kérdeztem.
- Láttam valami csillogót a fán. Azt hittem az üvegcsét láttam, de tévedtem és fenn akadtam, mikor próbáltam lejönni... - mesélte.
Jeremy felmászott érte és lehozta a fán akadt vérfarkast.
- Miért is kerestetek? - kérdezte Eliz.
- Mert kaptam útmutatót, amit mindenképp muszály nektek elmondanom. - válaszoltam.
- Oké. Akkor mond. - mondta Eliz.
- ,,Folyó medrében apró hal, ki bele zuhan szörnyet hal. Keresd hát a parton kincsed, ha szerencséd van megleled." Ezt egy kentaur mondta nekem.
- Akkor egy folyót kell keresnünk a sok közül. - jegyezte meg Jeremy.
- Igen, na itt a baj. Ötletem sincs, hogy melyik folyóról van szó. - mondtam.
- Váljunk szét és nézzük meg a folyók partját. - mondta Eliz.
- Igen, épp ezt akartam mondani! - mondtam haragosan.
Jé! Ez is tud gondolkodni! Nahát! -.-"
Ismét szétváltunk és kerestük a folyókat. Folyamatosan a verset mondogattam magamban. Egy idő után már rengeteg folyót megnéztem, de semmit sem találtam. Lassan mehettünk ebédszünetre.
- Hali! Na találtatok valamit? - ugrott elénk Elliot.
- Nem, még semmit, de szerintem már nyomon vagyunk. - válaszolta Jeremy.
- Csak nem nektek is elmondta a kentaur a verset? - kérdezte meglepetten Elliot.
- Miért? Nektek is elmondta? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, de alig értettem belőle valamit. Csak annyit tudtam belőle kivenni, hogy a sárkányvér az egyik folyóparton van. - magyarázta.
Egész szünetben erről beszélgettünk, míg újra el nem kellett válnunk egymástól. Visszatérve az erdőbe tovább kutattunk. Egy idő után rájöttem. ,,Folyó medrében apró hal", vagyis egy olyan folyót kell keresnem, ahol sok a kicsi hal. Ezt a folyót körülbelül 3 folyó után találtam meg. Ezek után már csak a parton kellett kutatnom. Némi fáradozás és idegeskedés után végre meglett a ,,kincs". Ezzel csak az a baj, hogy nem sárkányvér volt, hanem egy öreg, rozsdás kulcs. Ismét Jeremyt és Elizt kezdtem el keresni. Fél óra után meg is találtam őket.
- Nézzétek mit találtam! - lengettem az orruk előtt a kulcsot.
- Oké. Ez egy rozsdás, öreg, értéktelen kulcs. Beadhatod a vasasba az Embervilágban. - kuncogott Eliz.
- Nem érted, igaz?! Ez a kulcs nyitja azt, amibe az üvegcsét rejtették. - maagyaráztam.
Megértették, de nem hitték el teljesen. Azt hitték, hogy a versben lévő ,,kincs" a sárkányvért jelenti. Tévedtek. A kentaur ismét feltűnt.
- ,,Hegyek közti hangok mutatják utadat. Válaszd ki a megfelelőt, melyet követhetsz utadon."
Elindultunk a hegyek felé. Elkezdün egyre feljebb és feljebb haladni rajtuk. Minél feljebb jutottunk, a hangok annál hangosabbnak és kiterjedőbbnek tűntek. Varjúkárogás, baglyok szárnyának suhogása, denevérciripelés, farkasüvöltés, őzek léptei és még sorolhatnám. A denevérciripelést követtük. Egy denevérbarlangban kötöttünk ki.
- ROSZZ ÖTLEEET!!! ROSSZ ÖTLEEET!!! - kiabáltam futás közben.
Igen, a denevérek megtámadtak minket. Sikítozva rohantunk ki onnan, ők meg utánunk eredtek. Leugrottunk a hegyoldalról. Jeremy egy mérgesszömörce bokorban, én egy tűlevelű fán és Eliz egy kígyófészken landolt. Összekapartuk magunkat és a sok kígyómarás, tűlevélszúrás és mérgesszömörce okozta viszketés után ismét felmásztunk a hegyoldalra. Én még mindig a tüskéket húzkodtam ki a bőröm alól, Eliz a sebeit kötözgette, Jeremy pedig egy faággal vakargatta a hátát.
- Ne vakard! El fog terjedni! - szólt Jeremyre Eliz.
- De viszkeeet!
Sokat vitatkoztak ezen teljesen fölöslegesen. Némi gondolkodás után a farkasüvöltést kezdtük követni. Egy kis idő elteltével három farkassal találtuk szembe magunkat. Egy apró kis ládát őriztek.
- Ott van. - súgtam.
A farkasok vicsorogni kezdtek. Bárhogy is közelítettük meg őket, nem jött össze a dolog. Nem engedték, hogy a ládát elvigyük. Arra gondoltam, hogy harcolni akarnak, így hogy a saját súlycsoportjukkal kezdjenek ki én és Eliz átváltoztunk. Nem vártam ezt a reagciót, de a farkasok odébb áltak, én pedig nyugodtan elvihettem tőlük a ládát. Leereszkedtünk a hegyről és az egyik folyó partján felnyitottuk.
- Ó HOGY AZT A K**VA ISTENIT!!! - kiáltotta el magát Jeremy idegesen.
Na jah, a ládában csak egy papírfecni volt egy újabb nyommal. Ez azonban egy rajz volt egy apró medálról. Ezt kell megkeresnünk. Ez a medál egy pentagram volt. Kerestük mi az erdő egész területén, de semmi. Jeremy rám kiáltott.
- OTT VAN A NYAKADBAN!!!
- Mi?! Hogy ez?! - mutattam a nyakláncomra. - Nem hiszem, hogy ez lenne az, amit keresünk.
- Figyelj Liza, csak egy pentagram nyaklánc kell. Nálad van egy. - magyarázta nekem Eliz.
Belátom igaza van. De mire kell a pentagram? Alaposabban megnéztem a ládát. Megfordítottam és az alján taáltam egy vésett pentagramot. Pont akkora volt, mint az én medálom. Ráhelyeztem a medált. A vésett pentagram elkezdett világítani a medálommal együtt. Egy pillanat alatt a láda kicsúszott a kezemből és porrá vált a földön.
- MOST MEG ELRONTOTTAD! - jegyezte meg Jeremy idegesen.
Persze könnyebb azt hibáztatni, aki cselekszik is valamit és nem csak néz ki a fejéből egész nap. A porban valami csillogni kezdett. Óvatosan lesöpörtem róla a porszemcséket. Megvan. A sárkányvér, amit kerestünk. Jeremy bocsánatot kért az előbbi kiabálása miatt és mind a hárman elindultunk megkeresni az osztályfőnököt. Amint megtaláltuk visszahívta az osztálytársainkat az erdő közepére. Látta, hogy megsérültünk, így azt kérte, hogy nyaljunk bele a sárkányvérbe. Lehet, hogy undorítónak hangzik, de segített rajtunk. A sárkányvér a legjobb gyógyszer mindenre. A sárkányvérnek hatalmas az ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése